A baloldal hiányzó politikai infrastruktúrája: szakszervezetek és sajtó

A hétvégén újabb állomása érkezett volna el a magyar szakszervezetek egyesülési szappanoperájának. A kongresszus második napját azonban elnapolták. A szakszervezetek egyesülési folyamata körülbelül olyan bohózattá vált, mint az álbaloldali pártok Böszmefogás’2014 tragikomédiája a választások előtt. (A szakszervezeti egyesülés vontatott folyamatáról itt olvasható egy részletes elemzés.) Mindennek apropóján érdemes kicsit összefoglalni, hogy milyen ostoba önsorsrontást követett el a magyar álbaloldal a rendszerváltást követően saját politikai infrastrukturája tekintetében.

Először is alig maradtak párttagok. Az MSzP húsz-harmincezerre becsült tagsága rendkívül alacsony népességarányosan. A nyugati szocdem pártok bevételeiknek harmadát tagdíjakból szedik be, erre a magyar szocialistáknak esélyük sincsen. A felmérések alapján közismert, hogy különösen a fiatalok körében nincsen vonzereje a pártnak.

Ehhez mérhetően tragikus, ahogy a szakszervezeteket kicsinálták. Horn Gyula kormánya a befektetésösztönző politika részeként radikálisan gyengítette a szakszervezetek kompetenciáit (példának okáért megszüntette a TB önkormányzatok munkavállalói oldalának közvetlen választását), és a háromoldalú egyeztetést is kiüresítette. (Ugyanezt tették a jobboldali kormányzatok is, de tőlük ez nem meglepő a gazdaságfilozófia spektrum logikája alapján.) A nyugati szakszervezetek lefedettsége alapján a magyar három-négyszázezres szakszervezeti tagságnak legalább kétmilliósnak kéne lennie. Skandináviában volt olyan időszak, amikor 90%-os volt a szakszervezeti lefedettség, ez pedig majd 4 millió szakszervezeti tagot jelentene. (Ráadásul ott még a munkanélküli segélyezés kasszáját is a szakszervezetek kezelik, ami egyszerre teszi vonzóbbá a tagságot, illetve kevésbbé veszélyeztetetté a munkanélküli segélyezést.) A rendszerváltáskor Magyarországon is volt 2,7 millió, innen tornászták le magukat. A nyugati szocdem pártok szoros szövetségben dolgoznak a szakszervezetekkel, nem ritka a kettős tagság. A szakszervezetek nem mímelik a pártsemlegességet, egyértelműen a szocdem pártok bázisát adják. A szakszervezetek biztosítják a szocdem párt költségvetésének harmadát még a brit Munkáspárt esetében is, a skandináv és német pártoknál ez az arány még magasabb. A szakszervezetek kicsinálásával a magyar szocik tehát saját anyagi bázisukat lehetetlenítették el, és egyben kitették magukat az átláthatatlan kampányfinanszírozás kénye-kedvének, a nagyvállalati és oligarchapénzek kísértésének. Egyszerűen nem fogták fel, hogy a szakszervezet a nyugati világ piaci alapú, demokratikus társadalmi rendjének ugyanolyan alapvető alkotóeleme, mint a politikai pártok, a parlament, vagy a tőzsde. Erős érdekérvényesítőképességük miatt a sajtó sem gondolja ott, hogy egyedül a politikusok fújják a passzátszelet, mint Kelet-Európában. Ez a ténylegesen létező nyugati valóság nem fért bele a bal-lib koalíciókat vezető liberálisok valójában sehol nem létező elméleti “normális nyugat” koncepciójába.

 

London_march

Fél millió szakszervezeti aktivista demonstrál London belvárosában a megszorítások ellen, 2011

 

Ezen kívül a szakszervezetek helyi aktivistákat is jelenthettek volna, ugyanazt a helyi lábat, amelyet a konzervatív pártok esetében mondjuk az egyházi közösségek biztosítanak. Ez az a beágyazottság a terepen amit megvontak maguktól a magyar szocialisták neoliberális újjászületésükkor. Ma már szakszervezeti vezetők elmondása szerint is aktivistáik jelentős, ha nem éppenséggel nagyobbik része Jobbik szavazó. A szocialisták annyiszor nem teljesítették ígéreteiket, hogy már csak a radikális jobboldali párttól várják radikális követeléseik megvalósítását.

A szakszervezetekkel kapcsolatosan sokszor hangzik el, hogy azok mennyire gyengék és inkompetensek. Aki ezt mondja, annak érdemes elgondolkodnia azon, hogy a sok százezer, potenciálisan milliós munkavállalói érdekképviseletet ellátni hivatott szakszervezeti mozgalom egésze évente egy körülbelül négy milliárdos összegből gazdálkodik, és ebben már benne van az infrastruktúra költsége és az alkalmazottak bére is. Ez egy elenyészően alacsony összeg, körülbelül két kilométer autópálya ára, nagyságrendileg ennyit költ Fekete György a Művészeti Akadémia bebútorozására. Ennyi pénzből képtelenség érdemi működést produkálni, legalább tízszer nagyobb finanszírozásra (és kompetenciákra) lenne szükségük, ám ez még a szocialista kormányzás alatt sem volt számukra garantált. Mindez természetesen nem menti fel a szakszervezeti vezetők elvtelen döntéseit, melynek eklatáns példája a munka törvénykönyve legutóbbi drasztikus gyengítésének elfogadása. Ráadásul a szakszervezeti pénzek egy részét a helyi szervezetek ahelyett hogy mozgalmi célokra fordítanák, nem ritkán egyszerűen visszaosztják a tagoknak, ezzel is csökkentve saját mozgásterüket.

Nyugat-Európában rendszeresen milliós nagyságrendű tüntetések vannak az utcákon, és sztrájkok. Dél-Európában, Lisszabonban, Nápolyban, Athénban úgyszintén, illetve még általános sztrájkok is nemegyszer. Pedig minden válság ellenére még mindig kedvezőbb ott a társadalmi helyzet, mint Magyarországon, ahol több mint négy millió ember él létminimum alatti jövedelemből, ebből több mint egymillió, azaz a munkavállalók negyede munkából keres ilyen keveset. Ilyen mutatók mellett Magyarországon gyakorlatilag nincsenek sztrájkok, és alig vannak demonstrációk. Mindez megdöbbentő a nyugati és déli tagállamok polgárai számára, ha értesülnek róla. Mégis mitől várják a kelet-európaiak a bérük növekedését, ha nem érdekeik képviseletétől? A közgazdaságtudomány egyértelműen bebizonyította, hogy a többletérték elosztása bérek és profit között nem meritokratikus piaci folyamatok, hanem piaci mechanizmusokon kívüli érdekharc eredménye. A drámaian alacsony bérek elsődleges oka a nulla érdekérvényesítés, amit a munkavállalók ez ügyben kifejtenek. A magyar gazdaság teljesítményében benne vannak a magasabb bérek, de a gulyás nem robban.

A rendszerváltáskor a cikinek érzett szakszervezeteket a liberális partner által dominált álbaloldal közreműködésével egész egyszerűen kihagyták. A Magyaroszágon kivüli világot érdemben alig ismerő többség a mai napig nem ismerte fel, hogy mekkora űr tátong a demokrácia intézményrendszerében. Sokan az államszocializmus kínosnak érzett örökségétől megszabadult neoliberalizmusukban őszintén baloldalinak gondolják magukat, el sem tudják képzelni, hogy a nyugati világ baloldali infrastruktúrájához képest mennyire álbaloldaliak.

A működőképes szakszervezetek a bérpolitikához is szükségesek lennének. Ideális esetben a munkaadói érdekképviseletekkel (ezek is ismert módon problémásak!) együttműködve lennének képesek a termelékenység függvényében az ágazati bérpadlók megállapítására. Ez egyszerre jelentene szociálpolitikai garanciát a létminimum feletti bérekre, és gazdaságfejlesztési eszközt a technológiai fejlesztés és termelékenység növelés helyett a munvállalók kizsákmányolásával versenyző cégek kiszűrésére.

Végezetül essen szó a baloldal nem létező sajtójáról, ami szintén elképesztő képet mutat. Alig egy évtizede a magyar jobboldal tüntetéseket szervezett a számukra kedvezőtlenül egyenlőtlen médiahelyzet miatt. Majd építkezni kezdett, és ellenzékből (!) óriási médiafölényt épített fel. Mindeközben kiderült, hogy a baloldalinak gondolt sajtó valójában liberális (az egyetlen ellenzékhez köthető televízió az általa előtérbe helyezett liberálisok által hirdetett szekularizmus ellenére kötudottan egy vallási szervezeté), és maga is vergődik gazdaságilag. Az elméletileg baloldalhoz kötődő sajtó (Népszava, Népszabadság) jobboldali gazdaságfilozófiájú ujságírókat foglalkoztatott, hamis piaci fundamentalista dogmákat és mítoszokat erősített, a baloldali ügyek számára hasznavehetetlen, sőt, káros volt, annak ellenére, hogy a baloldal rendszeres anyagi támogatását élvezi. Nem meglepő módon olvasótáboruk nagy részét elvesztették, a megyei lapok példányszáma alá süllyedtek.

91 hozzászólás a(z) “A baloldal hiányzó politikai infrastruktúrája: szakszervezetek és sajtó” bejegyzéshez

  1. lényeglátó

    A nevelt gyerek eladása

    Párt bácsi megöregedett. Agy
    érelmeszedés kínozta. Elerőtlenedett, tagjai elhagyták.
    Először a nevelt fia, Sajtóka kezdte
    kritizálni. Végül mégis Ő maradt hozzá a leghűségesebb gyermeke. Jól tudta
    mivel tartozik az Ő felnevelőjének. (Párt) iskoláztatta, úri láblógató állásba
    helyezte, gondolkodnia se kellet, nem is volt szabad.
    Később őt is kényszerült eladni,
    nehogy a valódi tulajdonos, a közösség kezébe jusson. Ezt sokan, értetlenül
    nézték, hogyan tehet ilyet? Párt bácsi tudta mit, csinál, a sajtó jól nevelt,
    hűséges gyermeke maradt. Soha rosszat nem mondana az ő nevelő apjáról. Akárki
    legyen is az új gazdája, tudja, mivel tartozik az ő felnevelőjének. Mert ki
    lenne, lehetett volna Ő a párt apuka nélkül? Senki, és semmi! Mehetett volna
    dolgozni! Melózni! Brrrr! Nem azért képviselte Ő a munkásosztályt, hogy Ő
    dolgozzék! Az Ő szerény kis képességeivel, (hiszen azért tették Őt oda) hol
    szerezhetett volna olyan szép címeket, mint rovatvezető, szerkesztő,
    Főszerkesztő! Nem kellett hozzá más, mint szolgalelkűség, hűség, egy kis gerinc
    (ki)operáció, jó torok, és száj. Sok volt a lenyelni való (darabos, bűzös) még több
    a hazudni való rezzenéstelen arccal.
    Mindezekért jó fizetés, csinos
    feleség, és csinos vagyonka járt. Aztán a privatizáció. Megvehették a
    szétrohasztott lapot az elhülyített, olvasótáborral egyetemben, akik még mindig
    „szívják” az opiummal átitatott újságot, hogy „azért régen jobb volt” —
    nyugodtabban lehetett hazudni!

    1998.02.
    05.

    Válasz
  2. Perry White

    Így már értem, hogy mit is akart jelenteni a nem magas munkáltatói bérköltség 🙂
    Ügyes 🙂
    Én papucsállatka vagyok agyi szinten, úgyhogy magamon nem csodálkozom, hogy csak az indulat ébredt fel és az agyam nem kezdett el járni.A baj az, hogy annál a cikknél másoknak sem, ezért én még mindig a szerzőre neheztelnék egy kicsit, ha lehet.Nem passzióból vagy mert ebben az álláspontból nem tudok kilépni, hanem mert szerintem nem ez a legcélravezetőbb megközelítés.

    Ha nincs nyíltan kimondva valami, akkor igaz, hogy a támadások elmaradnak, de talán változást semildomos várni.

    Ezzel a gondolattal kapcsolnám össze a korábbi cikk és a szakszervezeteket.Engem, mint munkavállalót a szakszervezetek nem érnek el.Nem hinném, hogy azért, mert a szakszervezetek alul vannak finanszírozva, sokkal inkább szerintem azért, mert nem tudjuk, mit is csinálnak, megszólalnak-e egyátalán.
    Az előző rendszerben sem volt világos a tevékenységük, sokszor egy asszimilálódott szervezet benyomását keltette, amely az érdekeket úgysem tudja képviselni a hatalmat kizárólagosan gyakorló párttal szemben, viszont jó vagy legalábiss sok látogatót vonzó válallati rendezvényeket szervezett és főleg a munkavállalókkal inkább a fotelkommunizmus érzésének erősítésének okán volt jelen.Ez természetesen szubijektív.
    Ma ugyan az a helyzet.Van egy erős irányító réteg, a szakszervezetek nem tudnak rajta áttörni, de még megmutatni sem tudják magukat az árnyékban.Amikor erre lehetőség volt akkor viszont nem éltek olyan lehetőségekkel, amelyek a szakszervezetek igazi céljait hivatottak volna szolgálni.Egy szakszervezet talán nem attól erős, hogy mennyi pénze van, hanem hogy mit mond vagy tesz, mivel tud hozzájárulni ahhoz, hogy azokat képviselje, akiknek az érdekeinek a képviseletét elvállalta.
    Eladták a vagyont.Kétes alkukat kötöttek a politikával.Elnémúltak vagy görcsösen ragaszkodtak régi, kétélű módszerekhez.Tulajdonképpen az devolúciós pálya, amit a szakszervezetek bejártak elég erősen hasonlít a mostani helyzethez a politikai térben.
    Szépen lassan elkezdtek nem hallgatni vagy figyelni a munkavállalókra.

    Sajnos nekem úgy tűnik, hogy a szakszervezetek halálra vannak ítélve saját maguk miatt.Saját bázisukat tüntették el, mind anyagi, mind emberi értelemben.Egy esélyük van, ha megmutattják, hogy érnek még valamit, ha még van közük a klasszikus munkavállalói érdekképviselethez.Ehhez persze nem nagypolitikai hangokkal kellene próbálkozniuk, hanem a munkavállalókat közvetlenül érintő kérdésekkel.

    Például itt van a LIGA tüntetés.A tüntetés okaiként felsorolt dolgok között csak egy érinti a munkavállalókat közvetlenül és az sem újdonság: a szakma jövője.Tulajdonképpen ezért egy normális szakszervezetnek alaphangon kellene aggódnia, problémáktól függetlenül.
    A többi ok pedig olyan volt, ha jól emlékszem, ami nem csak a szociális munkaerőt érinti…ÁFA, stb-stb….oké, mindenkinek nagy a teher, de ezek általános problémák és talán egy szakszervezet komolyságát is jobban növeli, ha csak azokkal a problémákkal foglalkozik, amit elér.Most nehéz lenne megnevezni kár egy ilyet is, már gyakorlatilag szavuk sincs.
    A legnagyobb gond, hogy nincs bázis és annak növelésére nincs jó út és nem feltétlenül a beidegződések miatt van ez így.Ma egy szakszervezet nem tud semmit sem ajánlani egy munkavállalónak.Sem munka és érdekképviseleti kultúrát nem tud neki adni, mert önmagának sincs már ilyen hagyománya, de érdekérvényesítő erőt sem.A szakszervezet leszoktatta magáról a munkavállalókat, nincs kölcsönös függés.

    Egyébként az alulfinanszírozottság furcsa megálalpítás.Szerintem nem allfinanszírozott egy szakszervezet ha a vezetői új luxusautókkal furikáznak, miközben senki nem tudja mit is csinál a szakszervezet és eközben már nyilvánvaló, hogy az érdekképviselethez szükséges terük sincs meg.Szóval ha nem tudnak semmit tenni, akkor túlfinanszírozott, ha mégis új verdával furikáznak.Sajnos.

    Válasz
    • Perry White

      Egyébként hogy láthatóvá válljon egy szakszervezet, ma már nem kell pénz.Mindenféle önszerveződési forma lehagyja őket társadalmi aktivitás terén.Egy egyszerű facebook csoport mondjuk a macskák jobb életéért több embert ér el.Lehet, hogy ez az emberek hibája persze.
      Ma már azt sem tudni ki áll a szakszervezet élén például.Nincs havonta széles nyilvánossághoz eljutó információjuk, pedig az élet zajlik ám.Nem tudták és úgy látszik nem tudják lekövetni ezt a dinamikusabb világot.Már ez is azt mondja egy mai munkavállalónak, hogy talán kár a szakszervezettel foglalkoznia, ugyanis a problémák mindig dinamikusak, azok észlelése, kezelése pedig folyamatos jelenlétet kíván és ez nagyon nincs meg.

      Válasz
  3. Loppert Csaba

    Nem a szakszervezetek és a sajtó hiányzik! Szociáldemokratából van kevés. (És Pogi persze attól a kevéstől is távol tartja magát!) Csak liberálisok és kádáristák tülekednek az álbaloldalon. Jól ki is nyírják egymást!

    Mellesleg: ahhoz, hogy erős szakszervezetek és domináns szociáldemokrácia legyen, jó erős ipar és puritán hagyományok kellenének. Ez az, ami nálunk gyenge. Bankárelit uralta félig agrár, félig ipari ország, és ami ennek eredménye: megosztott szakszervezetek, megosztott pártstruktúra, megosztott ideológiai mező.

    Válasz
    • vasily strelnikov

      “hogy erős szakszervezetek és domináns szociáldemokrácia legyen, jó erős ipar és puritán hagyományok kellenének.” – mint például olaszország, görögország és spanyolország vagy a lengyel szolidaritás esetén? rossz önfelmentés, szerintem.

      Válasz
      • Loppert Csaba

        Miért, mit értek el a szakszervezetek Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban? Azon kívül, hogy az országuk a fizetésképtelenség határán van? Tele vannak szsz-nek látszó kommancsokkal. És hol vannak puritán hagyományok a mediterrán országokban? Továbbá a szakszervezetek sem erősek és egységesek, legfeljebb bizonyos iparvidékeken (SP).
        Önfelmentésről pedig szó nincs. Az MSZP, és csakis az MSZP, egyes egyedül a felelős azért, mert nem ápolta, sőt kifejezetten elnyomta a szociáldemokrata hagyományt. Ezért nincsenek ma, néhány kivételtől eltekintve, szociáldemokraták Magyarországon.
        Egyébként a mai, egyre inkább a vállalkozások fragmentációjára, a munkaerő-kölcsönzésre, az atipikus foglalkoztatásra és alkalmi megbízásokra épülő munka világában nincs is nagyon létalapjuk a szakszervezeteknek. És ha van is: nagyon eltér egymástól a köz- és a magánszféra alkalmazottainak az érdeke, nem beszélve a prekariátus és a stabil, határozatlan idejű munkaszerződéssel foglalkoztatottak közötti ellentétről.

        Válasz
        • Zoltán Pogátsa

          Hát Görögországban nem sokára megválasztanak egy tiszta szocdem kormányt. Ez azért nem kis részben a szaxik érdeme.

          Válasz
          • Loppert Csaba

            A Sziriza szerintem nem szociáldemokrata párt. Bár nem ismerem közelebbről, de “testvérpártját” a Vajnai-féle pártot igen. Hát annak semmi köze a szociáldemokráciához, azt bizton állíthatom. Piacellenes, tősgyökeres kommunisták.

          • Zoltán Pogátsa

            En meg a Vajnai partot nem ismerem. Merhetetlenul kicsik. A Syriza egy letezo part, sot, kormanyvalto meretu, es kb a neoliberalizalodas elotti szocdem platform.

          • Loppert Csaba

            A probléma szerintem az, kedves Zoltán, hogy nem lehet visszatérni a “neoliberalizálódás előtti szocdem platformhoz”. A szociáldemokrácia szellemi örökségéhez, úgy általában igen, kell is, de a jóléti állam akkori formájához nem. A gazdaság és az állam dominanciájának kora után a mai világban a civil társadalom helyzetbe hozása a szociáldemokraták célja!

          • Zoltán Pogátsa

            Én veled szemben azt gondolom, h vissza lehet.

          • Loppert Csaba

            Én pedig úgy gondolom, hogy az európai alapjövedelem a megoldás. Havonta 200 euro minden európai polgárnak, minden hónapban az uniós költségvetésből. Ez leépítené az állam túlhatalmát. A régi típusú jóléti állam keretei között ma már a rászorultság alapú segélyekkel (ha ugyan nem fordulunk vissza a feudális jogviszonyok (közmunka, csicskáztatás stb. felé)) mindenki az állam tenyeréből eszik. Az alapjövedelem, megfelelő stimulust adna a gazdaság “alsó” szektorainak =mezőgazdaság, élelmiszeripar, közművek stb., helyreállítaná a kínálat és kereslet közötti, felborult egyensúlyt összeurópai és nemzetgazdasági szinten is. Megszüntetné a perifériáról a centrum felé irányuló szociális turizmust. AZ eladósodott déli államokban a korrupt és dilettáns kormányok helyett az emberek kezébe adná azt a pénzt, amit ezeknek az eladósodott országoknak úgyis oda kell adni. Nem beszélve arról, hogy mindez megszünteti a lassan elviselhetetlenné váló szegénységet, és csökkentené az egyenlőtlenségeket, mérsékelné a bűnözést, javítaná a kis jövedelmű munkavállalók alkupozícióját a munkáltatókkal szemben. Ráadásul piacbarát lépés lenne, mert az alapjövedelmet kapó polgárok szabadon kezdhetnének innovatív vállalkozásokba.
            Most már csak meg kell győzni a németeket, hollandokat, osztrákokat (a briteket úgysem lehet), hogy nekik is érdekük az uniós költségvetési kiadások uniós GDP-hez viszonyított 1-ről 7 %-ra emelése. Elvégre ez az arány az USA-ban, Dél.Koreában, Japánban 30 % körül van. Ha más nem, majd a Japánéhoz hasonló évtizedes, tartós recesszió és defláció meggyőzi őket.
            Tudom, nem holnap fogjuk ezt elérni, de biztos vagyok benne: nincs más út. Ha másért nem, a robotizáció (automatizáció, Internet stb.) rohamos terjedése miatt.
            Az ún munkaalapú jóléti államhoz való visszatérés reménytelen. Túl sok megtakarítás (más néven: állótőke (ingatlanok, pénzeszközök stb,) forog ahhoz a levegőben. És túl sok a – főleg ifjúsági – munkanélküli.
            Ja, és még ki kell találni, hogy milyen adókból fedezhető mindez, de ez már a kisebbik része a melónak.

            Bocs, ha kicsit hosszú voltam.

          • Zoltán Pogátsa

            Ez ok. 🙂

          • Loppert Csaba

            Valóban az jelentene megoldást, ha az egész világon be lehetne vezetni. Erősödik ez a mozgalom Amerikában is, a szocialista párti elnökjelölt programjában szerepel a 2017. évi választásokra, A BIEN pedig 2016-ban Dél-Koreában tartja a kongresszusát. Ha Amerika és Európa bevezetné, akkor azt követnék a világ más részei is.
            Nekünk egyelőre az európai mozgalomra van ráhatásunk. Hét európai ország kilenc FNA-szervezete (köztük két magyar) pályázott a Europe for Citizens programon keresztül uniós pénzre. Decemberben eldől, hogy kapunk-e a pénzt a jövő évre ez ügyben tervezett konferenciára. Köztük az egyiket, december 5-6-án Budapesten tervezzük megtartani, és témája éppen az európai alapjövedelem illetve finanszírozásának lehetőségei lennének.
            Egyébként a finanszírozás egyik forrása lenne az Európán kívüli országokból származó árukra kivetett európai védővám, amennyiben ezekben az országokban nincs alapjövedelem illetve megfelelő szociális védőháló.

          • Gyorgy G. Horvath

            Miért csak Európában?

          • Kiss József

            Elég lenne visszatérni a kereszténydemokráciához, mert akár tagadjuk, akár nem az építette föl Németországot a háború után.

          • Loppert Csaba

            De miért pont Németország a minta? Svédország, hála a szociáldemokratáknak, el sem jutott a náborúig vagyis a az önpusztításig.

          • Loppert Csaba

            De miért pont Németország a minta? Svédország, hála a szociáldemokratáknak, el sem jutott a háborúig vagyis az önpusztításig.

          • Guest

            Nem Németország a minta, hanem a kereszténydemokrácia.
            Svédországnak nem kell hálásnak lennie a szociáldemokráciának, hanem sokkal inkább a hagyományainak. Ma már nincs Svédország abban a helyzetben és már jó ideje, hogy meghódítsa Oroszország keleti részét. A lovagrendnek cége és ezt ők is tudják. De abban a helyzetben sincsenek, hogy ütközőzónának tekintené őket bárki is.

  4. maxval bircaman

    Az ami magát magyar baloldalnak nevezi, az valójában nyugaton jobboldalnak számítana. Ez a rendszerváltozás következménye: mivel a legtöbb ex-kommunista országban a baloldal a kommunista állampártból lett, így ez az “baloldal” annyira igyekezett elhatárolni magát minden balos dologtól, hogy átment jobboldalra. Ez van Mo-n kívül még Lengyelországban (ott talán még erősebben, mint Mo-n) és Bulgáriában. Csehországban pl. a helyzet egész más, mert ott a középbal NEM ex-kommunista.

    Válasz
    • Loppert Csaba

      Szerintem nem csak szociálpszichológiai okai (ti. elhatárolódás a saját múltuktól, és túlkompenzálás) vannak annak, hogy a magyar álbaloldal olyan, amilyen.
      Az állampárt vezetői egyszerűen hozzászoktak, még a régi rendszerben, saját hegemón szerepükhöz, túlhatalmukhoz. Erről egy pillanatra sem óhajtottak lemondani, még az új rendszerben sem. Míg Orbán rá nem kényszerítette őket. Hornék nem vették komolyan ezt a rendszerváltást egy pillanatra sem. Mindig csak annyit engedtek a hatalmukból, amennyit kicsikartak belőlük.

      Válasz
  5. ttt

    Amit megértettem Mátyás Antaltól h. ebben a profitorientált termelési módban a produktívok által előállított javak egy részét az improduktívoknak (nem érték képzőknek) kell elfogyasztani, h. a megtermelt profitot realizálni lehessen. Ezért az improduktív réteg úgy visz keresletet a piacra, hogy azt nem ellensúlyozza termékkel. Ezért infláció keletkezik a rendszerben, de cserébe magas a foglalkoztatás. Ezért amikor van infláció a rendszerben, magas a foglalkoztatás (trade-off), amikor nincs nő a munkanélküliség. Ezt a neoliberális (monetarista irányzat tagadja, ill. átmeneti jelenség ként értelmezi. A keynes-i típusú gazdasági filozófia sokkal közelebb áll egy baloldali világképhez, mint egy monetarista (ahol az infláció és az inflációt kiváltó kormányzati költekezés a problémák eredője), ahol az inflációs célkövetéssel létrejött a “munkanélküliség természetes rátája”. Tulajdonképpen az egyik rendszerben a jegybank aktív ügylettel támogatja a kormányzati költekezést, míg a másikban passzív művelettel (elszívja a likviditást a rendszerből) a pénztömegen keresztül fejt ki hatást a keresletre. Mivel a monetaristák által képviselt gazdaságfilozófia nagyszámú munkanélküliséget teremt -stabil pénzzel-, győztesekre és vesztesekre -tartósan leszakadó réteg- osztja a szereplőket, semmiféleképp nem lehet baloldali gazdaságpolitikai irányzat. Amikor baloldali politikusok a egyensúly megteremtését -mint végcél- fontosabbnak tartják mint a munkanélküliség leküzdését, akkor tudni lehet hogy a baloldaliság csak névleges.
    豊田 ソーセージ

    Válasz
    • KZoltán

      Szépen szól, csak nem igaz. A Pénz – Áru – Több pénz képlete (ebbe véletlenül beletrafált) mutatja, hogy gazdasági ügylet csak akkor jön létre, ha az áruk ára a vétel és az eladás között emelkedik. És a kettő közti különbség, a (delta)P a kamat, egész pontosan az őskamat. Tehát a közhiedelemmel ellentétben a kamat nem az okozat, hanem az ok.
      Na most ha az árak emelkednek, akkor egyre többeket fog el az a meggyőződés, hogy a gazdasági ügyeltből kijön majd a kamat, ezért belefog az ügyletbe, azaz keresletet támaszt. De a kereslet növekedése növeli az árakat – ez a piac vastörvénye. De ha nőnek az árak, akkor nő a kereslet. De ha nő a kereslet, nőnek az árak и так далее. Ez a gazdasági ciklus emelkedő szakasza, amikor az egyre növekvő kereslet kielégítésére egyre nagyobb a termelés, és így egyre nő a foglalkoztatottság. Hogy az emelkedő ciklus meddig tart, azt könnyű megmondani: addig, amíg vagy az árak növekedése, vagy a keresleté meg nem áll. Hogy ez mikor következik be, ez a ‘forintos kérdés’. Aranyérménél viszonylag hamar, mert fizikailag nincs elég arany az árak növekedésének fenntartásához. Digitális pénznél a készlet nem tud kimerülni, ott az történik, hogy hitellel olyanokat is rávesznek a kereslet növelésére, akiknek esélyük sincs a hitel visszafizetésére, és amikor ez kiderül, akkor elkezdenek csökkenni az árak. De csökkenő árak mellett nem jön ki az ügyletekből a kamat, tehát egyre kevesebben fognak bele ügyletekbe, másképp csökken a kereslet. De a kereslet csökkenése csökkenti az árakat – ez a piac vastörvénye. De ha csökkennek az árak, csökken a kereslet. De ha csökken a kereslet, csökkenek az árak и так далее. Ez a gazdasági ciklus eső szakasza, amikor a csökkenő kereslet kielégítésére egyre kisebb termelés is elég, így egyre nő a munkanélküliség.
      Egyben ezért írta is Keynes: “A hatékony kereslet nagy rejtvénye, amellyel Malthus birkózott, eltűnt a irodalomból. Említést se találhatunk róla Marshall, Edgeworth és Pigou professzor összes munkáiban, akik a klasszikus elméletet legérettebb formájában kidolgozták; csak lopva, a felszín alatt élhetett tovább, a [közgazdasági] alvilágban.”

      Válasz
      • ttt

        “Szépen szól, csak nem igaz.” és mi az ami szép és szól, és mi az ami nem igaz -mert amit leírt az nem feltétlen konkrét válasz arra amit írtam? Azt állítom hogy egy monetarista gazdasági filozófia nem egészen összeegyeztethető szociáldemokrata eszmékkel -az eltérő célok miatt. Ön ír őskamatról, meg ha nő az ár akkor nő a kereslet (általában fordítva van), meg ciklusok szakaszáról, meg klasszikusokról meg aranyról. Ez a vastörvény sem vastörvény, vagy inkább a monetaristák vastörvénye, mert magas/teljes foglakoztatási szint környékén a pénztömeg növelése árfelhajtó hatású lehet -növelheti a ‘p’-t, míg alacsony foglalkoztatás mellett, inkább a mennyiséget a ‘q’-t változtatja a forgalmi egyenletben -ilyenkor hat a foglalkoztatási szintre. De mi van akkor ha nő a ‘p’ és nem változik a pénztömeg az adott forgási sebesség mellett -mert ilyen is van -pl: olajsokk?
        “Keynes feltárta, miként bővül a piac a beruházások nyomán, miként bővül a piac, ha megváltoztatják a jövedelemelosztási viszonyokat a szegényebb néprétegek javára, a gazdagok rovására.” Ez elég kell hogy legyen, hogy a szociáldemokraták milyen gaz.filozófiát válasszanak. 豊田 ソーセージ

        Válasz
  6. lzoli41

    A magyar munkaerőt a neoliberális+neokonzervatív gazdaságpolitika egymásutánisága taszította a mélybe, amelyek a leértékelés különböző módjait alkalmazta. Egy motiválatlan tömeget alkottak(meghalt a problémamegoldó képességünk). A vállalkozók egy jelentős része ezen emberek nyomorúságára vállalkozik. Akik ilyen körülmények(létminimum alatti bérből élnek) végeznek fizikai munkát az egészségügyi igénybevételük sokkal nagyobb és azt a fizetésükből nem tudják semlegesíteni, így sokkal rövidebb a várható élettartamuk. Ezen keresztül nézve ez nem érdekérvényesítési kérdés, hanem alapjogi kérdés is lehet, annál is inkább, mert a több bért leteljesítik, azaz benne van a piacban csak nem férnek a piachoz. Meggyőződésem az, hogy egy képviselőnek sincs arra joga és felhatalmazása, arra hogy az én teljesítményemről úgy alkossa meg a Munkatörvénykönyvét, hogy az a tőketulajdonost gazdagítsa. A résztvevőknek kellene ezt érdekegyensúlyban kitárgyalni(racionális önszabályozás 2009. évi Nobel díj néhai Ostrom asszonynak, ami valódi unortodoxia). Ezen keresztül lehetne a képviseleti demokráciát kicserélni fokozatosan részvételi demokráciára. A képviselők sajnos mindig game over pályára viszik a képviselteket. Nyugaton is bajban van a liberális demokrácia(képviseleti demokrácia), ami ott is a növekvő egyenlőtlenségekben nyilvánul meg.

    Válasz
    • Kiss József

      Mikor volt neokonzervatív gazdaságpolitika Magyarországon?

      Válasz
      • lzoli41

        Az egykulcsos adóval kezdődött, ami jövedelem átcsoportosítás anélkül, hogy nőtt volna a fogyasztás. A 2012,-ig ezért nem volt bővülés. Ezt azonosította Mellár és Oszkó is.
        A következő fokozat az, mikor az állam kevesebb szolgáltatást ad, magadra hagy, azt várja, hogy gondoskodj inkább magadról és a vélt potyautasok miatt csökkenti a segélyezést és kisebbre veszi az államot. Ennek is egyértelmű jelei vannak a mostani gazdaságpolitikában. A blog szerkesztője is megemlíti a neoliberalizmus halála című blokkban ezeket a jegyeket. Ezek alapján a mostani gazdaságpolitikai törekvések ilyenek, azaz neokonzervatívok. Az egyik konkrét megnyilvánulás, amikor azt közlik, hogy munkaalapú társadalmat építünk és az európai jóléti modell halott. Eközben nő a foglalkoztatottság és ezzel ellentétesen a szegénységi kockázat is nő. Az állam olyan szabályozást hoz, hogy a minimálbér mellett nem érheted el a létminimumot, miközben a munkának egészségügyi kockázata van, amit nem tudsz a jövedelmedből fedezni és nem is sztrájkolhatsz.

        2014. december 20. 19:28 Disqus írta, :

        Válasz
        • Kiss József

          Tehát nem volt korábban, ezért nem is taszíthatott mélybe senkit és semmit. Nem az egykulcsos adó miatt nem volt bővülés 2012-ig egészen más oka volt. Aki magára hagyta az embereket, éppen hogy a szocialisták voltak. A minimálbért nem lehet okolni semmiért, hiszen számos helyen nincs és mégis magasabb az életszínvonal. Talán a szakszervezeteket lehetne okolni az alacsony bérekért, mert megalkuvók, tehetetlenek… és politikával foglalkoznak, nem pedig érdekvédelemmel.

          Válasz
  7. Gyorgy G. Horvath

    (Tudod, kicsit fura, hogy egy íráson belül is kevered a baloldalt és az álbaloldalt – mivel ez utóbbival Schiffer is felhagyott, azt hittem, Te is megkomolyodsz egy kicsit 🙂
    “A rendszerváltáskor a cikinek érzett szakszervezetek” – hát, igen. Azután “pluralizálódtak” – a Munkástanácsok is inkább egy pozsgaysta politikai szervezetként jöttek létre – Dénes János, Palkovics egyből az MDF frakcióba ültek be. A liberális Liga a Fidesznél kötött ki.
    Sok hibájuk mellett a legnagyobb az volt, hogy nem ágazati KSZ-eket kötöttek.
    (S azt hiszem, a TB önkormányzatok közvetlen választásánál fontosabb magának az intézménynek a megszüntetése, az OÉT-tel is hasonló a helyzet.)

    Válasz
    • Zoltán Pogátsa

      nem keverem. csak nem érted. de már megszoktam.

      Válasz
      • Gyorgy G. Horvath

        Nem kellene ennyire arrogánsnak lenned. Ugyanis ha egyszer álbaloldalról beszélsz, majd máskor a baloldal rendszeres anyagi támogatásáról írsz – akkor bizony, kevered. Lehet, könnyen meg tudsz szokni dolgokat – egy akadémikus embertől én nehezem szokom meg, hogy politikai pamfletbe való, szakmaiatlan kifejezéseket használ.
        Ajánlom a “politikai baloldal” használatát. Ez kicsit több karakter, de egzaktabb, a megkülönböztetésre is alkalmas.

        Válasz
        • Perry White

          Olvasóként nézve szerintem ennyi arrogancia kell bele.Senki sem olvasna el egy politikailag korrekt, langyos cikket, amiben semmiféle provokáció – tudatos vagy tudattalan – nincs, főleg nem gondolkodna el rajta komolyan és nem szólna hozzá senki, a magamfajta, téma szempontjából érdektelen ember sem és a témával kapcsolatban csendben meghúzódó értelmiség sem.Az igazi megoldásokhoz pedig ez is hiányzik. Észérvek miatt kénytelen vagyok azt mondani, hogy erre a fajta arroganciára ma szükség van, bár kétségtelen, hogy olvasás közben az élmény nem olyan kellemes 🙂

          Válasz
          • Gyorgy G. Horvath

            Óh, igazán egyszerű lenne a megoldás: a szövegszerkesztőben be kell építeni egy automatikus korrekciót – s álbaloldal begépelésével politikai baloldal jelenik meg 🙂

        • Kiss József

          Talán nincs álbaloldal? Az MSZP nem álbaloldal? Baloldaliként aposztrofálja magát, miközben az elnökük a liberális demokráciától várja a szabadságot és a jólétet.
          Magyarul megszűnt szociáldemokratának vagy szocialistának lenni, de a logót megtartja.

          Válasz
  8. Dollar Zrinyi

    Nincs jobb és baloldal csak pézoldal és népoldal.Ök ott fent,mi itt lent.Meddö probálkozás aliberáis álbaloldalba,igy a szakaszervezetkbe is életet lehellni,,még külföld ösztönozte hisztérzia-tüntetések árán sem !Népünktöl idegen a külföldi modell,nyelvünkhöz hasonloan egyedi mentalitásunkozillő magyar modellt kélne csinálni,amely ugyan felhasznál egy egy elemet a nyugati tapasztalatbol de sajátosan magyar,paternalista,lassabb,feüplröl irányitott módon védené az érdekeket,a BESZÉDTŐL ELSZOKTATOTT milliókét is, pártoktol és izmusoktol függtelenül,amolyan “népoldali ” módra.

    Válasz
  9. Kiss József

    A magyarok a kormánytól várnak mindent, önmaguktól semmit. Azt sem tudják, hogy a kormány csupán a minimálbér emelését tudja biztosítani, a többit a munkavállalónak kell kiküzdeni. Van bárki aki felvilágosítaná őket? Ezért jellemzően a szakszervezetek is célt tévesztve a kormány ellen vonulnak fel. Röhögő görcsöt kapok, amikor a Liga azt mondja még sztrájkolni is fognak a kormány ellen. Jó, hát a vasúton és mi lesz a többiekkel?

    Válasz
  10. trécsi

    “élünk azzal a gyanúperrel egyes újságírók esetében, hogy más érdekeket képviselnek, mint a magyar nemzet érdekei, ezért én azt gondolom, hogy érdemes volna ezt megfontolni, hogy például ezen válaszadási kötelezettség alól valamifajta mentesítést legyen, ”
    Ez a gyergyószetborzalmasról átjött román alig hogy áttolta a képét a határon, már is meg akarja mondani, hogy itt hogyan éljenek az emberek, és mit kérdezhessenek.
    Úgy tűnik annak idején rendesen elsajátította a Csaucseszku módszerét.

    Válasz
  11. Shi Min Ho

    :))) Ez a mánia… “A fidesz fél, a zorbán reszket, a kormány retteg…” :)))) Tévedés, nagyon jól elszórakoznak. A ma közölt adatok szerint, a fidesz támogatottsága szépen nő a maszop és a kurcsánypárt folyamatos csökkenése mellett.
    Bezárták? Nagyon helyes, sokkal előbb kellett volna.

    Válasz
  12. Egon Kántor

    Miez? Tokaj hímvesszeje?.

    Válasz
  13. Jules Berstein

    Ezek a hülye ellenzékiek az álmaikat közlik a cikkeikben. Hála istennek egy szó sem igaz az egészből.
    A jobboldal és a Fidesz él és virul. Csak a hazaáruló bibsi söpredék álmaiban agonizál…..Szerintem fel kellene jelenteni őket a NAV -nál, engedély nélküli koldulásért, és illegális gazdagodásért…….Adót vajon mennyit fizetnek a sok hülye adományából?

    Válasz
  14. Szoltsányi Gyula

    Engem a példabeszédből az a rész fogott meg amikor a szamaritánus miután bekötötte sebeit elvitte az első biztonságos helyre, és ott fizette meg a felépülésig eltöltendő időt. Talán el kéne gondolkodni miért nem vitte haza, vagy biztatta az esetleg hosszú útra. De hisz jelenleg sem az a cél, hogy elképesztő módon a rablók kezére juttassuk, pusztán emberbaráti szeretetből, az otthonukból elmenekült embereket, hanem a legközelebb biztonságos helyen támogassuk a társadalmuk felépüléséig, és haza juttassuk. Mindenki belegondolhat, hogy a legkitűnőbb liberális eszmék mellett is, talaj és gyökér nélküli maradt tömegeknek, meddig növekedhet az irigysége annak láttán, hogy a befogadóik mennyivel jobban élnek, mint amit számukra a szociális érzékenységük biztosít. A más erkölcsi alapokon élő bevándorlók nem is értik, miért kéne nekik elfogadni az ideológiát is, a segítség fejében. Ki lehet ebből jönni a befogadóknak jól is? Mert segítőként az otthona közelében nagyobb az esély, bár ott sem tökéletes.

    Válasz
    • MolnarErik

      “De hisz jelenleg sem az a cél, hogy elképesztő módon a rablók kezére
      juttassuk, pusztán emberbaráti szeretetből, az otthonukból elmenekült
      embereket, hanem a legközelebb biztonságos helyen támogassuk a
      társadalmuk felépüléséig, és haza juttassuk.”
      Te tényleg elhiszed amit hazudsz?

      Válasz
    • Csaba Varga

      A hozzászólásod alapján eleve azt feltételezed, hogy a migráncsok mind rablók, rossz emberek, akiktől félnünk kell. Rablók, rossz emberek mindenhol vannak. A migráncsok között épúgy, mint az őslakosok/befogadók között is. A hatóságok, igazságszolgáltatás feladata, hogy a rossz embereket, rablókat, szélsőségeseket a kiszűrje a normálisak közül.

      Válasz
      • Szoltsányi Gyula

        Nem feltételezek semmit a bevándorlókról, de amíg én nem kóricálhatok a világban dokumentumok nélkül, addig nem hinném, hogy a zöld haráron papírok nélkül bárkit is át kéne engedni minden azonosítás nélkül. Az útlevelek vízumok pont azt a célt szolgálják, hogy a belépőről legalább azt tudhassuk, hogy itt van. A modern eszközökkel össze gyűjtenek a belépőkről minden útlevélellenőrzés esetén több jelentős adatot, ugyanis lemásolják a ma már digitális adatlapot. Másodpercek alatt átnézik a kőrözéseket azonosítják a vízummal egyezőséget és a modern biometrikusokból az újjlenyomatot is rögzítik. Mikor történne meg ez a zöldhatáron. Én csak a velem azonos eljárást hiányolom.

        Válasz
  15. Tekvando Felsőházy

    Hát valóban paradox, mikor egy pogány magyarázza a kereszténységet……..ez olyan, mint mikor a nyuszi viszi a puskát.

    Válasz
    • MolnarErik

      Ja, hisz mi igaz keresztények pontosan tudjuk, h a kereszténység lényege a “gyűlöld felebarátodat”, ne akarják már holmi ateista libernyákok megmondani nekünk, h nem.

      Válasz
    • trollolo3

      Itt tartunk, a kamukeresztény Orbánt már az ateisták leckéztetik kereszténységből!

      Válasz
  16. plsky

    Hú… na. A sérült, rablók által kifosztott zsidó volt. Aki segített neki a példa szerint egy, Izrael fogságba vitele után, a babiloni birodalom által az izraeli területekre kényszer-beteepített lakosság egy képviselője volt. A királyok azért telepítettek a legyőzött népek területeire másokat, hogy a régebben kialakult kulturát lerombolják, még ebben is hasonlít a mai helyzethez a dolog. Azonban a példabeszéd szerint ma Abdullahnak, aki bemenekült az Unióba olyan dolgokat kellene tenni, amivel hozzátesz az őt oltalomban részesítő közösség kulturális, morális, mindennapjaihoz… Hát ennek ma az ellenkezője zajlik, kb. az, mintha a szamaritánus odaérve még a maradék ruhát is lehúzná a kifosztott őslakosról, vagy az aktuális történések fényében mondjuk a rabló szerepében sokkal elkepzelhetőbb lenne. Ateista kerülje a bibliai példázatokat, mert csak a felszínes félműveltségét bizonyítja ezzel a dologban.

    Válasz
    • trollolo3

      A kifosztott ember egy “idegen” volt, a szöveg körülményeit jól ismerők szerint, egy átutazó római. Innentől kezdve amit ír, kártyavárként omlik össze.

      Válasz
      • Csaba Varga

        Egy fideszesnek hogy tünne ez fel? A Bibliát nem azért tartja, hogy forgassa, hanem csak azért, hogy arra hivatkozva (miközben csak a polcán porosodik) nagykereszténynek nevezhesse magát.

        Válasz
    • Csaba Varga

      Nagyon sok migráns rendesen beilleszkedett Európába. Csak a média folyton azokat mutatja, akikkel balhé van. Nyugat-Európában pont ezért nem kerül kormányszintre a gyűlöletpropaganda a migránsok ellen, mert ott az emberek a minannapi életben személyesen találkoznak hús-vér migráncsokkal az autópályák WC-s nénijeivel, éttermi pincérekkel, hivatali ügyintézőkkel, építőipari segédmunkásokkal, multik alkalmazottaival, üzletemberekkel, de még migráncsból lett polgármesterekkel és politikusokkal is. A legerősebb a migráncsellenesség pont azokban az országokban, amelyek a legtöbb migráncsot küldik Nyugatra, de hozzájuk viszont alig akar valaki is bevándorolni (és azok is csak átmenetileg, amig nem sikerül Nyugatra tovább állniuk): Magyarország, Lengyelország, Csehország, Románia, Bulgária. Sőt ezen országokon belül is vidéken a legnagyobb a migráncsellenesség, ahol külföldit nemhogy migráncsként, de még turistaként sem látnak. A legkisebb a migráncsellenesség pedig a nagyvárosokban, ahol eleve sok külföldi fordul meg,valamint az a kevés migráncs is pont oda megy élni.

      Magyarországon 2016-ban a migráncsellenes népszvazáson ott lett 100% a migráncsellenes szavazati arány, ahol az elmúlt 1000 éveben egyetlen egy külföldi sem fordult meg, még eltévedt turistaként sem. A migráncs ellenes népszavazás a legkevesebb szavazatot pont a fővárosban kapta, ahol a legtöbb migráncs él, és ahol a fővárosiak mindennap találkozhatnak hús-vér migránccsal: gyrososnál, éttermekben pincérekkel és vendégekkel, bolti eladókkal, multik alkalmazottaikkal, egyetemeken diákokkal, stb…
      Sőt, a kormánynak sikerült olyan mértékű migráncsgyűlöletet keltenie, hogy egy pesti már nem mer vidékre menni, mert fél attól, hogy a kormánypropagandával agymosott vidékiek migráncsnak nézik és megverik, feljelentik, vagy kiszúrják a kocsikerekét.

      Válasz
      • Szoltsányi Gyula

        Tisztelt Varga úr! Vagy harminc éve volt egy munkatársam aki akkor már több mint 20 éve Sződligetre házasodott, mégis azt mondta, hogy Ő ott még mindig jött-ment. Nem véletlen a “messziről jött ember azt mond amit akar” mondás. A vidéki ember ismeri a falu minden lakóját születéstől, számon tartja a közösséghez való viszonyát, és nehezen viseli a betelepülőket. Miért gondolja, hogy a még a nyelvét sem beszélő embertől nem fog idegenkedni. És akkor még nem volt Orbán a képben, nemhogy keltett volna valamit is. Egy nagyvárosban ahol sok esetben a szomszédjáról sem tud semmit a szomszédja, hogy tudná az ember eldönteni ki a bevándorló, ráadásul nem is érdekli a szomszédja, és nem is számíthat rá, ha bajba kerül, mint a faluban élők esetén.

        Válasz
  17. Lucius Sweet

    A tisztelt szerzőnek csupán az nem tűnt fel, hogy a példabeszédben nem a házába, hanem a fogadóba vitte a “migránst”. Egyébként meg pont Orbán javasolta, hogy az unió fordítson több pénzt a válság kezelésére:

    “4. Mindenki növelje meg befizetéseit 1 százalékkal és csökkentse kiadásait 1 százalékkal. Ezzel 3 milliárd eurót lehet a válságkezelésre fordítani.
    Ez arányaiban annyi, amit három év alatt az EU költeni tervez a menekültügy kezelésére. Magyarország 1022 millió eurót fizet be, így a javaslat 10,2 millió eurós (kb. 3,2 milliárd forintos) hozzájárulást jelent a magyar költségvetésből.”
    https://index.hu/belfold/2015/09/23/megmagyarazzuk_orban_6_pontjat/

    Válasz
    • trollolo3

      Neked nem tűnik fel, hogy Orbán még a fogadóba sem törődött vele, hanem ahogy a cikk írja, zsidó főpapként továbblépett a szerencsétlenül járt embertársa mellett?

      Orbán nyitott kapukat dönget, az Eu több pénzt fordít a menekültkérdésre.

      Válasz
  18. Szalóczi Béla

    No és a bajbajutott nem akarta saját hitére, szokásaira áttéríteni azt aki segített rajta.. De segítséget nyújtó sem kívánta rabszolgának a bajba jutottat. Met a nyugat először is: fegyvereket adott az “ellenzéknek”.Majd fegyveres ellenállást robbantott ki..Aztán földönfutó ostobákat meghívja magához dolgozni..rabszolgának..Ügyes nem? Aki ezt nem akarja azt meg akarják büntetni.Hát nem édi??

    Válasz

Hozzászólás írása: KZoltán

Kattintás ide a válaszadás megszakításához