Vegyenek fel közmunkás utcai szociális munkásokat!

Az elmúlt években sok kritika fogalmazódott meg a foglalkoztatás növelésének azon útjával szemben, ami szinte kizárólag a közmunkára épít. Ahogy például a Szegénységellenes Hálózat illetve Magyar Tudományos Akadémia kutatói kimutatták, a közmunka ellentételezése nyomorban tart, gyakran értelmetlen tevékenység végzését jelenti, és kivezetése fenntarható munkahelyhez csupán minden nyolcadik közmunkás esetében van. Közben az Unió sikeres országainak legjobb gyakorlata, a munkanélküliek fenntartható állásokhoz vezető képzése gyakorlatilag megszűnt Magyarországon.

 

officer1

Nyugat-európai nagyvárosokban a megfelelő erőforrásokkal rendelkező önkormányzati utcai szociális munkások és az egyházi szervezetek aktívan segítik a hajléktalanokat

 

Ha már mindenáron közmunkában gondolkodunk, adódik egy olyan munka itt a téli hónapokban, melynek értelmét senki sem kérdőjelezné meg. Londonban, Brüsszelben, Párizsban nagyon gyakran látni, hogy a hidegben a hajláktalanokat utcai szociális munkások keresik fel, akik hálózsákot és termoszban meleg teát adnak nekik, elbeszélgetnek velük, illetve megpróbálják őket rávenni, hogy menjenek be hajléktalanszállásra, nappali melegedőbe, orvosi ellátásra. Bár tudomásom szerint utcai szociális munkások Budapesten is vannak, én még soha nem láttam a nyugati városokhoz hasonló jelenetet, azaz budapesti utcai szociális munkásokat akcióban. Amennyiben ennek az az oka, hogy nincsenek elegen, akkor megfontolandó lenne, hogy vegyenek fel munkanélkülieket közmunkára, hogy a téli hónapokban foglalkozzanak a vad hidegben kinnt lévő emberekkel. Egyfajta kisegítő szociális munkásként, képzett szociális munkások irányítása alatt, mert azért ez mégis csak egy szakma, amit évekig tanulnak az emberek. Az ilyen közmunka értelmét azt hiszem elég nehéz lenne vitatni. És mivel ez nagyon kemény foglalatosság, fizessék meg őket legalább az általános minimálbér szintjén. (A közmunkás minimálbért amúgy is fel kellene vinni az általános minimálbér szintjére.)

48 hozzászólás a(z) “Vegyenek fel közmunkás utcai szociális munkásokat!” bejegyzéshez

  1. Perry White

    Kicsit megint kötekedni fogok.

    A mai magyar utcán a számomra legvérlázítóbb és egyben elkeserítő, sötét jövőt festő tapasztalás, amikor azt látom, hogy a mutogatás már az emberek fejében is egy legális problémammegoldási eszközként van jelen.Amikor nem megyünk oda a földön fekvőhöz és próbálunk legalább segíteni, hanem hívjuk a mentőt és nézzük az óránkat….amikor bárkinek, aki ilyenkor megkérdez minket a legapróbb részletességig el tudjuk mondani, kinek mit kéne csinálni, miközben saját magunk meredten állunk.Sajnos ez nem csak a segítségnyújtásra igaz: az élet minden területén a mutogatás, felelősséghárítás, majd a másik, majd ő, vagy a “miatta van” a alkalmazott megoldás.

    A szociális munkások, akiket én ismerek azok fizetés nélkül is odamennek és segítenek, adnak, ha van mit adniuk.Én nem vagyok szociális munkás, van munkahelyem.Nem kell azzá válnom, hogy ha egy adott pillanatban azt látom, hogy tudok segíteni, mert van nálam valami, ami segíthet és nem is gondolom azt, hogy majd másnak kéne segítenie vagy akár azt, hogy most én, a hős megmentettem valakit.

    A mai emberi civilizáció legnagyobb betegsége, hogy kitanuljuk, hogyan ne legyünk emberek.

    Válasz
    • Zoltán Pogátsa

      Perry, en azt gondolom, hogy a segitsegnyujtas egy jol szervezett es megfinanszirozott szocialis munkas halozat feladata lenne. A polgarok keptelenek a rengeteg hajlektalannak segiteni. Nincsenek meg az eszkozeik, az idejuk. Ez kb olyan, mint ha azt varnank el, hogy mi magunk tartsuk fenn a rendet, oltsuk el a tuzeket. Civilizalt orszagban erre vannak a szakosodott onkormanyzati, allami szervek.

      Válasz
      • cseka

        Ja és a civilizált országokban meg tudod különböztetni egymástól a szoc. munkást és a hajléktalant. Mert nemcsakhogy elismert szakma, anyagilag is értékelt. Nem úgy mint itthon…

        Válasz
      • __

        Válasz
        • Végh Árpád

          Pontosan!
          A fogyasztói társadalom hatása, hogy az egyéni és közösségi felelősségvállalás minimális a szociális problémákat illetően.
          Ha tűz van, akkor félted a vagyonod és odateszed magad.
          Ha gyilkolnak, rabolnak az utcán, félted az életed és odateszed magad.
          Ha más szenvedését látod olyan formán, hogy nem tudod közvetlenül a saját sérülékenységeddel időben és térben közvetlenül összekötni, akkor ennek arányában energiát sem teszel bele.
          Aki mégis megteszi, az vagy érzelmileg érintett, vagy elég tudatos, hogy ezt a hibás társadalmi működést átlássa.

          Minden élőlénybe genetikailag bele van kódolva az egyén és a faj védelme, a fejlődésre és harmóniára való törekvés. Ez az evolúció törvénye, ami garantálja az élet fennmaradását.
          A fogyasztói társadalom dekódolja a faj (azaz az emberek) felé érzett védelmező attitűdöt és kizárólag az egyén érdekeit hangsúlyozza. A fajon belül is egymás ellenségeivé nevel minket. Ezért nő vagy nőhet a feszültség népcsoportok, rasszok, egyéb érdekcsoportok stb. között. Aztán ez feszültség egyre kisebb csoportokat érint és bont meg. Beivódik a családba és a párkapcsolatokba. Az önzés kultúrája vagyunk.
          “Farkastörvények vannak és ha életben akarsz maradni, Neked kell erősnek maradni és elnyomni, kizsákmányolni a gyengébbeket.” érzelmileg, anyagilag, akárhogy.. Nagyjából ez a mai civilizáció üzenete.

          A belső kód, amit nem tudsz kitörölni a génjeidből, azt mutatja, hogy a legerősebb farkasok a falka élére állnak és védik a gyengébbeket. Mindenki az erejéhez arányosan. Tudják, ha majd gyengülnek, akkor Őket is meg fogják védeni az erősebbek. Ez egy ősi bizalom. (….A szociális háló is ezt hivatott képviselni. A faj védelmi ösztönének lelkiismerete.)
          Az esetek többségében hajléktalanság ennek a bizalomnak az elvesztéséről szól.
          Mindannyiunkon múlik.

          Válasz
          • Végh Árpád

            Rettentően félreértettél. Visszaolvasva valóban félreérthető, ez most nagyon is zavar. Kérlek a lentiekkel fésüld össze, és rájössz, hogy egy dologról beszélünk. Úgy gondolom, illeszkedik bele, a Te álláspontod is.

            A genetikai kódot pont a civilizálódás folyamán történő elvesztése, elfelejtése kapcsán fejtegettem. És ez csak egy gondolatmenet. Nem állítom tényként, már csak azért sem mert semmilyen a genetikai kód matematika megfejtése nincs a kezemben.

            A genetikai kód ebben az esetben valóban nem olyan egyértelmű, mint az ösztön. Ez volt félreérthető. Tehát innen inkább ösztönről beszélek. Ösztön, mint tudattalan vágy egy bizonyos viselkedésre, működésre. Hogy ez a génekbe lenne kódolva, az valóban nem bizonyított, ebben igazad van, de én így gondolom. ( Kíváncsi vagyok a Te teóriádra az ösztön öröklődésével kapcsolatban!)

            Azt gondolom, hogy az ember a tudatosodásával, civilizálódásával eltávolodik az ösztöneitől, kontrollálja azokat.

            Az önmagunk védelmét szolgáló életben maradási ösztönünk nagyon erős, és meghatározó marad. Viszont az ösztönt, ami a fajtársaink védelmére irányul az elkopik, elfelejtődik. Véleményem szerint egyéni szinten a két dolog fordítottan arányos.

            Aki fogékonyabb a fogyasztói társadalom értékrendjének követésére annál az énvédelmi ösztön, érvényesülési vágy eltorzul és felülírja a fajtársak, azaz a többi ember felé “örökölt” védelmi ösztönt. A tudatosság győz az ösztön felett, de ez a tudatosság még nem annyira fejlett, hogy a saját sorsát előrevetítse. Ahogy Te fogalmazol: nemtörődésen keresztül az előrelátás művészetét elhanyagoljuk.

            Ezt nevezem önzésnek. Az egyén nem érez gátat afelé, hogy érvényesülése közben másokat nem segít, vagy éppen eltapos. (Kihal belőle a mások felé érzett felelősségtudat.)

            Minden egyéb élőlény viselkedésén egyértelműen látszik, hogy azon túl, hogy elsődlegesen magát védelmezi, a többi fajtársa felé is védelemmel fordul. Ez is a faj tudattalan védelmezése. ( a csoportban élő állatok viselkedésén jobban látszik, ezért hoztam hasonlatként a farkasokat). Ez gondolom nem vitakérdés.

            Tehát szerintem a modern társadalom ez által is aláássa az emberi faj életben maradását.

            A hajléktalansággal kapcsolatos vélekedésem egy új gondolat:

            Ha elfogadjuk, hogy az állatok, illetve ösztönösen cselekvő lények – mert a civilizáció alacsonyabb fokán élő, azaz természeti népek antropológiája is ezt mutatja – ösztönösen (tudattalanul) úgy viselkednek, hogy védelmezik a többi fajtársukat. Akkor ennek kapcsán azt is feltételezhetjük, hogy ezek a élőlények egy ösztönös bizalmat éreznek a közösségük felé.

            Hasonlóan gondolom ezt mint az anya gyerek kapcsolatban. Az anya ösztönösen véd, a gyerek ösztönösen bízik.

            ill.:”A társadalom ösztönösen véd, az egyén ösztönösen bízik.”

            Tudatosan persze kevésbé jelenik meg ez a kollektíva felé érzett bizalom. De az anyai bizalom is ugyanilyen tudattalan.

            Amikor az adott ember, aki elindul, vagy épp eljut a hajléktalanságig. Bármilyen okból. És egyértelműen a saját problémamegoldó készségeinek a hiányában. (Ezt nem vitattam egy percig sem.) Ösztönösen bízik a fajtársak védelmében. (segítségben). Természetesen elsőként az érzelmi kötődéssel kapcsolódó egyének segítségében bízik. (családtagok, rokonok,ismerősök)

            Amikor nem kap hathatós segítséget, akkor csalódik, elárulva elveszve érzi magát. (Ismét nem vitatom, hogy azért-e, mert tud-e vele élni vagy sem. csak érzésekről gondolkodom.) Nem marad más ösztönös bizalmi viszonya (és ez persze még kevésbé tudatos és kevésbé erős) mint, a személyét érzelmileg nem érintő emberek, a társadalom többi része felé érzett. ( az ismeretlen embertömeg és annak az intézményesített ebben illetékes része a szociális háló ).

            Tehát a hajléktalanság az esetek többségében egyértelműen az emberiségbe vetett bizalom elvesztését jelenti.

            Én, mint hajléktalanokkal (is) foglalkozó szociális munkás, nem azért teszem, amit teszek, mert ez belém genetikailag kódolva van. Egyszerűen csak olyan múltam van, ami különösen érzékennyé tett és felelősséget nevelt belém. Egyértelműen a szocializációm hatása! Érzések vezérelnek és értékrend. “Légy az a változás, amit a világban is látni akarsz!” ezt Ghandi mondta, és én nem tudom magam jól érezni, ha nem próbálok folyamatosan erre törekedni.

            Azt gondolom, hogy minden embernek, kötelessége visszarakni a világba valamit magából, alkotni valamit ami hasznos. Mindegy mit, de elsősorban valami olyat, amit szívesen ad, amit a saját személyiségére írott tart. (írj verset, ültess virágot, legyél polgárjogi aktivista, add tovább a tudásod stb.)

            Belőlem ez ösztönösen jön. Jól érzem magam, ha adhatok abból az energiából, ami bennem van és nem érzem jól magam, nem teszem ezt kellő intenzitással. Engem nagyon érdekel az ember. Szívesen dolgozom emberekkel és van hozzá kellő adottságom is. Nevezhetjük ezt hivatástudatnak, de egyszerűen csak a társadalmi felelősségvállalás személyemre kényelmes, tudatos megnyilvánulása.

            Munkaidőben szociális munkásként, azon kívül simán, mint ember élem meg. pl.: Ha nem megyek el egy kormányellenes tüntetésre, akkor gyötröm magam, mert úgy érzem, hogy nem tettem meg azt, ami a feladatom. Nem álltam ki eléggé egy destruktív rendszer ellen. Nem védtem meg magam és nem védtem meg azokat, akik nem tudnak ennyire tudatosan élni.

            Amikor azon gondolkodtam, hogy honnan jön ez az erős késztetés aminek a a megélését az önmegvalósítás részeként élem. Érzéseken és tudatos értékrenden túl. Akkor jutottam el addig, hogy ösztönös

            Azt, hogy genetikai kódként kezeltem, csupán egy kép, ami azt akarta sarkítani, hogy mint ösztönös dolog tagadhatatlanul ott van minden emberben. Ha pedig ott van, akkor feladata is van.

  2. triffidhead

    szoc. munkás vagyok, és az agyam eldobom az ötletedtől. szóval a kényszerből éhbérért közmunkán dolgozókat nyomjuk oda a még nyomorultabbakhoz, és várjunk tőlük türelmet és empátiát?! oké, azt mondod, szakmaiságot ne (a szoc. munkát felsőoktatásban tanítják, ha ez esetleg nem lett volna tiszta), de azt igen, hogy fogják a kezükbe a termoszt?? vagy hogy képzeled ezt a munkát?? az utcai szocmunkában ugyanis a hangsúly nem a termoszon van, kedves laikus barátom, hanem olyan dolgokon, amiken nem lendít, ha ott egy képzetlen asszisztens (azzal semmi baj, hogy laikus vagy, de minek értekezel olyasmiről, amihez semmi közöd? én se publikálok kvantumfizikáról)

    bocs, nem szoktam trollkodni, de most felbasztál rendesen

    Válasz
    • Zoltán Pogátsa

      Azt mondod, nincs olyan segítő fizikai munka, amire szüksége lenne a szocmunkásoknak? Semmi, ami ne igényelne képzettséget? Kevés ilyen munkahelyet tudok.

      Válasz
      • triffidhead

        erre ezt tudom válaszolni, illetve visszakérdezni:
        “Azt mondod, nincs olyan fizikai munka, amire szüksége lenne a közgazdászoknak? Semmi, ami ne igényelne képzettséget? Kevés ilyen munkahelyet tudok.”
        vagy:
        “Azt mondod, nincs olyan fizikai munka, amire szüksége lenne az újságírónak? Semmi, ami ne igényelne képzettséget? Kevés ilyen munkahelyet tudok.”

        Válasz
  3. triffidhead

    az előzőt indulatból írtam, azóta – vécépucolás közben – kissé átgondoltam. a legnagyobb gond az elképzeléseddel nem az, hogy a közmunkások nem képzett szociális munkások. a fő probléma az, hogy a szociális munka úgynevezett “segítő szakma”, és csak akkor lehet jól végezni, ha a segítő attitűd alapból adott. embereket rákényszeríteni a segítő munkára – EZ a nonszensz, ez az, ami miatt végtelenül felbasztam magam
    minden jót!

    Válasz
    • Zoltán Pogátsa

      Értem én. De te is értsd meg, hogy a jelenlegi helyzetre, és nem egy ideális világra tettem javaslatot. Az ideális világban jól megfizetett szocmunkásokat kéne felvenni, többet is, mint amennyit képeznek.

      Válasz
      • triffidhead

        Bocsáss meg, de minden jel arra mutat, hogy fogalmad nincs a jelenlegi helyzetről. Sem a hajléktalanságról, sem a szociális munkáról. Az nyilvánvaló volt, hogy nem egy ideális világról beszélsz (ott nem lenne hajléktalanság), de az is nyilvánvaló, hogy nem arról a világról, amiben én élek.

        Válasz
  4. KZoltán

    Vigyázz az ilyen ötletekkel! Még jön egy ‘szakértő’ politikus, és megvalósítja abban a formában, hogy vigyázzanak a hajléktalanok magukra közmunkában, és megszünteti a hajléktalan-ellátás támogatását.

    Válasz
  5. Jivanamrtam Vaikuntha Vivasvan

    Mivel sokan büffé szakként végzik el, sokan bekerülnek olyanok akiknél nemhogy a segítség nincs meg, hanem egyenesen utálják a hajléktalanokat. Tisztelet a kivételnek!

    Válasz
  6. Végh Árpád

    Hozzászólok, mint hivatástudat által motivált utcai szociális munkás. …..
    Nem akarlak bántai, de a gondolat egy szakmai sületlenség.

    Az eddigi hozzászólások mindegyike igaz….
    Az évek óta lerombolt és ellehetetlenített szociális rendszert nem ilyen módszerrel lehet megmenteni.
    – Hiba van a képzésben, ahol nem követelik meg a rátermett személyiséget, motiváltságot. Így lehet ma segítőként diplomát szerezni. Ettől lesz sok hiteltelen, de végzettséggel bíró “szakember”. ( Bár ez jellemző szinte minden hivatásnak nevezett szakmai képzésre is: orvos, rendőr, stb) Így születik a “megélhetési szoc.m.” aki, kizárólag pénzért dolgozik. ( érthető, hogy nem árut feltölteni megy, ha már van diplomája)
    – A személyiség rátermettségét a legtöbb munkaadó civil szervezet sem követeli, követelheti meg, hiszen nem versenyszféráról van szó. A munkájukban igényes segítők apró csapatát a hatékony segítés vezérli, így húznak az erkölcsileg és szakmailag hiteles munkahelyek, teamek felé.
    – A szakemberek sem erkölcsileg, sem anyagilag nincsenek megbecsülve. Ebbe sokan belefáradnak és a versenyszférában keresnek munkát, a társadalom előremozdításának belső kényszerét pedig magánemberként élik meg. ( A segítői hivatástudat valóban nem kötött a munkaidőhöz, se munkakörhöz.)
    – a mai szociális rendszer nagy része képmutatás. Csak a társadalom laikus részének lebegtetett lufi, ami próbálja eltakarni azt a horrort, amit nem akarunk látni, mert szégyelljük magunkat miatta.
    -az ágazat folyamatos és drasztikus pénzelvonásai érezhetőek az intézményi háttér hasznosságán is. Gyakorlatilag alig találni olyan szakmai programot, ami valóban hathatós segítséget tud nyújtani, egy társadalom peremére került embernek. A rendszer csak a “tűzoltást”, azaz az életben tartást (ne fagyjon meg, ne haljon éhen) tudja kiszolgálni. Ja meg, hogy ne legyen szem előtt. (ez nem szakmai, hanem politikai cél)
    Kiküldhetünk az utcán élők mellé százszor ennyi jól képzett és jól fizetett szakembert, ha nem tudnak megoldási lehetőséget kínálni.
    – az utcai szociális munka más, mint az intézményekben való segítés. Ideális esetben 2 személy között zajló interakció. Zavaró körülmény közben minden más személy, önkéntes, egy szociális asszisztens (kisegítő szoc.m., ahogy Te fogalmazol), rendőr, orvos, sokszor egy másik szoc. is. (Bár az utcai munkát az esetek többségében párban végezzük.)
    Az utcai szociális munkás “az utolsó kapocs az utcán élő ember és a társadalom között”. Ez a bizalom építéséről szól. (kis herceg és a róka) A hajléktalanság elsődleges oka ugyanis nem csupán a szegénység. Annál bonyolultabb. Különböző okok után a társas kapcsolatok elvesztése, ez által csalódás az emberekben, a társadalomban. A bizalom teljes elvesztése utáni elszigetelődés.
    A tea és a takaró itt nem segítség, csupán életben tartást szolgálja. Életben tartás addig, amíg a hathatós segítség – ami a mi rendszerünkben alig van – lehetősége megérkezik.
    – a szociális asszisztensek feladata leginkább intézményekben van. Ők végzik a segítés “technikai” részét. Elkészítik, átadják a teát, zsíros kenyeret, törölközőt stb. és ezt nem úgy teszik, mintha egy rühes kutyával tennék. Van, aki ennél többre is képes, alkalmas és van végzett szociális munkás, aki még ennyire sem.
    – a közmunka rendszer miatt szociális asszisztensi státuszba való kényszerítés tehát egy vicc. Pláne utcán. Elnyomott, frusztrált emberek, belső erkölcsi kényszer nélkül “segítsenek”, hasonlóan elnyomott és frusztrált társaikon. …nem csodálkoznék, ha úgy működnének, mint a kápók.

    Amit írtál igaz: “egy civilizált országban, egy jól finanszírozott hálózat oldja ezt meg.” Ebben leírtál mindent!
    A mai szociálpolitikát messze nem nevezném civilizáltnak. Sőt. ( Ma Magyarországon büntetik a szegénységet!!!!!!!! Tudják, hogy nem múlik el tőle, de legalább nem lesz látható. )
    A jól finanszírozásról pedig nem is mondanék semmit….

    Biztos vagyok benne, hogy nem rosszindulatból pattant ki a gondolat. Sőt elismerésem, hogy egyáltalán foglalkoztat és van benned tettvágy!
    Amit Te tehetsz, az a társadalmi felelősségvállalás megélése és népszerűsítése. Ebben az országban különösen nem lehet a szakma megoldásaira hagyatkozni. Ugyanis az köztudottan el van lehetetlenítve. A probléma megoldása mindannyiunk felelőssége. Mi vagyunk a társadalom.

    Válasz
    • Zoltán Pogátsa

      Teljesen egyetértek. Minden szavaddal.

      Válasz
      • triffidhead

        “az utcai szociális munka más, mint az intézményekben való segítés. Ideális esetben 2 személy között zajló interakció. Zavaró körülmény közben minden más személy, önkéntes, egy szociális asszisztens (kisegítő szoc.m., ahogy Te fogalmazol), rendőr, orvos, sokszor egy másik szoc. is” – írta ezt, és sok mást Árpád, akinek minden szavával egyetértesz. Ezek szerint a saját írásodat vérlázító baromságnak tartod? Ja, akkor minden rendben.

        Válasz
        • Végh Árpád

          Légy most is érzékeny! 🙂 Tökéletesen értem a dühöd, mert először én is ez által vezérelve kezdtem csépelni a billentyűket. Aztán aludtam rá egyet és újra kezdtem az írást.
          A lényeget tekintve, semmi gond nincs Zoltán Pogátsával. Sőt!
          Jóindulatú, aktív, érzékeny. …és persze dühös, mert tehetetlennek érzi magát egy egyértelműen vérlázító helyzetben. ( Ha több ilyen ember lenne, élhetőbb világban élnénk.)
          Annyit hibázott csak, hogy kicsit gyorsabban nyomta meg az entert.
          Nekem is voltak már világmegváltó ötleteim a fürdőkádban ülve. Aztán másnap egy témában jártasabb ember, jól összetörte az álmaim a nyers tényekkel, amiket csak azért nem láttam, mert hirtelen lelkesedésben elfelejtettem az összes szemszögből vizsgálódni.
          Meg ugye olyanról is tudunk, hogy egy bátor, újító gondolatot kinevet, tudománytalannak tart és elvet a kor embere/szakembere, de a megvalósulását követően később már elismeréssel, korszakalkotónak tekintünk rá.

          Válasz
        • Zoltán Pogátsa

          Kezdem azt gondolni, hogy az utcai szocialis munka az egyetlen munkahely Magyarorszagon, ahol semmilyen szakkepzetlen segitsegre nincs szukseg. De jo nektek. Kar hogy kozben megfagyhak az utcan az emberek.

          Válasz
  7. Peter Marosy

    Teljesen jó ötlet, ne polgármesterek kénye-kedve szerint adható zsé legyen a közmunka, hanem hasznos legyen. További ötletem : házi ápolók legyenek közmunkások. Ma egy idős ember gondozása állami és/vagy magánintézményben 2-300.000 Ft/hó, ennek harmada lenne a közmunkás háziápoló, raádásul a saját otthonában maradna.

    Válasz
  8. Nevem Van Petrovics

    Tévednék, amikor azt gondolom, hogy a közmunka intézményének nem az az értelme, ami a politikai megnyilatkozásokban publikusan hallható, és politikailag korrekt(nek látszó) álláspont ?
    A sorok között olvasva nekem az tűnik valós, de nyíltan ki nem mondható egyetlen célnak, hogy közvetítse a következő üzenetet a polgárok felé:
    segélyből senki ne éljen még azon az alacsony életszínvonalon sem, aki egyébként potenciálisan képes fizikailag, szellemileg egyszerű, mégis más idegen polgártársak számára értéket hordozó feladatot rendszeresen elvégezni.
    Ez egyúttal motiválhatja is a jövedelemért munkát hosszú ideje nem végzőket arra, hogy addig menjenek, amíg jobb munkát nem találnak, mint a közmunka, ha kell 60 km-re, ha kell 120 km-re, ha kell 1500 km-re.

    Válasz
  9. Miklós

    Szerintem ebben a javaslatban mindenképpen meg van az a logika, hogy vannak olyan élethelyzetek, amiket csak azok érthetnek meg, akik már átélték. Nem lehet mindent könyvből megtanulni. És talán pont azokat nem, amik az életben a leglényegesebbek. Ha ez valakit felháborít, az nekem csak azt jelzi, hogy van ebben valami igazság, ami zavaróan fáj.
    Akárhányszor meglátok egy sárga mellényes csapatot, nekem az jut eszembe, hogy itt valójában nem hasznos munkáról, hanem nyilvános megalázásról van szó, hogy ezzel kényszerítsék menekülésre azokat, akik nem bírják.
    Számomra ebben az egész közmunkaprogramban van valami perverz, legalábbis abban, ahogyan ez ma folyik.

    Válasz
  10. vian

    Szép hosszú és tartalmas elemzés, csak éppen nem sok értelme van. Az orbáni “politika” sokkal velősebben összefoglalható. “Mondjunk BÁRMIT, amivel a politikai és gazdasági hatalmunkat megtarthatjuk, erősíthetjük. Ha holnap az ellenkezőjére van szükség, akkor azt.”

    Válasz
  11. Takács Gábor

    A migráns gyerekek menjenek a szüleik után oda ahonnan jöttek,

    Válasz
  12. Endrődi László

    Azért a magyaroknak volt némi közük trianonhoz, pld. az I.világháborúban való részvétel.

    Válasz
  13. Vidéki

    Valaki azt mondta, hogy valaki azt mondta, hogy Matolcsynak szeretője van.
    Vágó Gábor pletykái Harangozó Teri dalát juttatja eszembe:

    “Pletykálkodnak, huhognak, megcsipkednek, susognak
    Jók lennének nyáron szúnyognak”

    Válasz
  14. István Tamasi

    Helikopterről harcolunk a migráncs rénszarvasok ellen.

    Válasz
    • Lajos Skandera

      Azok ben(istállóban)szülöttek, nem migráncsok. Már sok évvel ezelőtt honosították őket. Van szavazójoguk is. Levélben (falevélben) is leadhatják a szavazatukat. Output.

      Válasz
      • István Tamasi

        Istállóban tartott szelidített jószágokra lövöldöz tömjénzsoltika stüszivadász? Akkor lövöldözhetne az cöf akoljában tartott agyatlan fitymaszbirkákra is.

        Válasz
  15. Lévai László

    Ez a múmia vén trotty Orbán bérenc/pénzmosoda trágyát öntött az amúgy is kínlódó Délmagyarba. Így elérjük, hogy az emberek nem fognak semmilyen újságot venni, mert akkora a szabadság, hogy csak a kormány szemetét lehet olvasni lassan a wc papíron is.

    Válasz
  16. Éva Nagy

    A beollal is ez a helyzet. Túltolják a propagandát.

    Válasz

Hozzászólás írása