Neoliberális populizmus

Nagyon érdekes új könyvet jelentetett meg a Stanfordi Egyetem Kiadója Martijn Konings, a Sydney-i Egyetem politikai gazdaságtan professzorának tollából. A könyv címe magyarul: A kapitalizmus érzelmi logikája – amit a progresszívek nem vesznek észre.

 

A könyv kritikusan elemzi a baloldali kapitalizmus értelmezéseket abból a szempontól, hogy azok a pénz illetve a fogyasztás fetis jellegére fókuszálnak. Ebben egyrészt tévednek, hiszen a hétköznapi ember egyáltalán nem fetisizálja a pénzt önmagában, pontosan felismeri annak lehetőségeket teremtő eszköz szerepét. A pénz semmi más, mint egyfajta ikon, abban az értelemben, ahogy a középkori egyház ikonja sem lehetett bálványimádás tárgya, szemben az idolokkal, hanem egy gondolatiság összefogó fókuszpontja. A pénz vagy a fogyasztás önmagáért való fetisizálásának baloldali elmélete tehát intellektuális szinten sem hangzik igaznak.

Másrészt pedig egyben taszító is a baloldal moralizálása. Azt sugallja, hogy minden megoldódna, ha a nárcisztikus, felfúvódott egojú fogyasztók visszafognák magukat. Rettenetesen taszító az, amit ez az elemzés üzen a hétköznapi egyén számára. Ráadásul, mint a legtöbb moralizálásnak, semmi kifutása nincs.

Ezzel szemben a baloldali elemzők teljesen szem elől tévesztették, hogy a neoliberális eszmék igen is vonzóak a társadalom egy része számára. Egyes baloldali elemzők szemében semmi más nem magyarázza a neoliberális hegemóniát, mint az, hogy a nagyvállalatok és az üzleti elit foglyul ejtette a politikai elitet a társadalom akaratával szemben. Ez a foglyul ejtett politikai elit aztán rákényszeríti a megszorításokat, a deregulációt és a privatizációt a társadalomra. (Érdekes megjegyezni – ezt Konings is észrevételezi – hogy maga a foglyul ejtett szabályozás tézise is egy neoliberális szerzőtől, George Stiglertől, a Mont Pelerin Társaság egyik alapítójától származik.) A foglyul ejtett állam fogalmát kár lenne vitatni, a Citizens United-ok és az átláthatatlan kampányfinanszírozások világában evidens annak létezése. Amit azonban a baloldal szem elől téveszt az az, hogy a neoliberális eszméknek a társadalom egy részében tényleges támogatottsága van!

Ennek okát Konings abban látja, hogy a neoliberalizmus képes magát egyfajta populizmus formájában megfogalmazni. Ez a populizmus teszi azt lehetővé, hogy – legalább is a nyugati világban – a neoliberalizmusnak többnyire nem szükséges autoriter módszerekkel rákényszerítenie magát a társadalomra, még ha van ilyesmire is példa bőven.

 

image1-1

“A szélsőbal” illetve “A közép”

 

Mit sugall ez a neoliberális populizmus Konings szerint?

Azt, hogy a piaci folyamatok megteremtése/visszaállítása az emberek valódi teljesítményének valódi jutalmazásához vezet majd el. Ez tehát egy meritokratikus, az embereket érdemeik szerint elismerő jövőkép, amely egyfajta megtisztulást ígér. (Történészkedésre, kulturalizmusra hajlamosabbaknak: egyfajta protestáns etika, stb.) Ráadásul bizonyos értelemben még “demokratizálja” is a piaci sikert: egy “valódi” piaci versenyben elvileg bárki sikeres lehet, nem csak az oligarchák. Hogy ne lenne ez vonzó?

Egy kicsit összetettebb gondolkodó meglátja ebben az elképzelésben a durván leegyszerűsítő populizmust. Néhány példa: 1.) Nagyon sok termék és szolgáltatás esetében eleve képtelenség vagy nem kívánatos piaci viszonyokat létrehozni. 2.) Amenyiben ez mégis lehetséges, ott csakis az állam igen aktív szerepe teszi ezt lehetővé (szabályozás, igazságszolgáltatás, piaci felügyelet, stb.)  3.) Az egyenlő verseny alapfeltétele az egyenlő kiindulópont lenne, ez viszont szinte soha nem adott. 4.) A neoliberálisok a piaci verseny megteremtéséhez az állam gyengítésén keresztül látják az utat, ami a valóságban még inkább lehetővé teszi a szabályozás és a politikai elit foglyul ejtését, a speciális érdekek érvényesülését. 5.) A behaviourista közgazdaságtan kutatásaiból tudjuk, hogy a piaci folyamtok egyáltalán nem biztos hogy egyensúlyi helyzethez vezetnek, simán lehet a következmény szélsőséges kisiklás. 6.) Keynes óta tudjuk, hogy állami rásegítés nélkül még a piaci egyensúlyi szint is lehet szuboptimális. Satöbbi, satöbbi, hosszan folytathatnánk még a sort, ám ezek a racionális meggondolások már túl bonyolultak azzal az egyszerű és vonzó emócionális vonzással szemben, amelyet a meritokratikus piaci folyamatok megtisztító jövőképe gyakorol egyesekre.

Hasonlóan megnyerő kicsengése van a megszorítások fogalmának, amelyet a neoliberalizmus populista formulációja sikerrel ad el mint költségvetési felelősségteljességet. A költségvetési politikában járatlan választók számára hiteles tételezés, hogy a költségvetési egyensúlytalanság oka mi más lenne, mint hogy az állam és az egyének többet költöttek, mint amennyit megtermeltek? Teljesen logikusnak tűnő állítás. Ki szereti azokat, akik lehetőségeik felett élnek? Tessék szépen visszavágni, ahogy mi magunk is tesszük. Tücsök és a hangya. Az ilyen narratívára vevő egyének nem látják a különbséget aközött egyrészről, hogy az állam többet költ, mint amennyit megtermel, illetve másrészről hogy a megtermelt javakból nem szed be elég adót ahhoz, hogy képes legyen megfinanszírozni a szükséges kiadásait. A két narratíva között ég és föld a különbség, mégis, a laikus választó csak annyit lát meg, hogy hiány van, tehát túlköltekezett az állam. Mi a szimpla válasz? A megszorítás, legyen az a magyar Bokros csomag, vagy a legújabb görög megszorító csomag (melyet akár Ceausescu is készíthetett volna, ahogy itt részletezem.) A megszorító politikus felelősségteljesnek tűnik fel, míg politikai ellenfele populistának címkéztetik. Gyakran előkerül a teljesen hamis “háztartás” analógia, amely Magyarországon Lendvai Ildikó kedvence volt. (Egy ország nem olyan, mintegy háztartás. Az egyik ország fogyasztása részben egy másik ország exportja. A háztartás egyik tagjának fogyasztása nem ad munkát a másik családtagnak. Egész más egy házartás viszonya az adóssághoz, mint egy nemzetgazdaságé, stb, stb.)

 

Ez a leegyszerűsítő logika semmi más, mint ócska populizmus, annak is a neoliberális fajtája, amely ugyanúgy létezik, mint a baloldali vagy jobboldali populizmus. A költségvetés életfontosságú alrendszereinek (oktatás, kutatásfejlesztés, közösségi közlekedés, adóbehajtás, korrupcióellenes küzdelem, önkormányzatiság, stb.) megvágása rövid távon ugyanis sikerrel stabilizálhat egy költségvetést, azonban már középtávon is visszaüt az alacsonyabb termelékenység és foglalkoztatás formájában. A valódi költségvetési felelősségteljesség az lenne, ha a megtermelt javakból igazságosabb közteherviselésen keresztül (progresszív jövedelemadók, vagyonadók, offshore és transzferárazás megszüntetése, stb.) megteremtenék az életfontosságú állami beruházások forrásait.

 

flood jpeg

“Gyorsan! Csökkentsük az adóikat és engedjük, hogy a szabad piac megmentse őket!”

 

A demokratikus döntések az alulinformált választók esetében sajnos nem teljesen racionális szinten dőlnek el. Sokkal fontosabbak az érzelmi viszonyulások az egyes víziókhoz, és ebből a szempontból a neoliberális populizmus sokak számára vonzó, etikai alapvetéseikkel megegyező jövőképet sugall. Képes a nélkülözés objektív tényét lehetőségre átfordítani, az egzisztenciális szorongást pedig energiák felszabadítására felhasználni.  A fantáziák megvalósításának tényleges esélyei rejtve maradnak.

 

A baloldal pénzfetisizmusra és fogyasztói társadalomra irányuló moralizálgatása nem vonzó. Szükséges lenne bemutatnia, hogy milyen alapvető fontosságú az állam redisztributív, esélyt teremtő szerepe. Ezért óriási előrelépés Piketty könyve, az Északi Modell sikere, az amerikai keynesiánus közgazdászok kiállása a Sziriza kormány mellett annak kapitulációja előtt, illetve Janisz Varufakisz, Jeremy Corbyne és Bernie Sanders előretörése. A jó hír az, hogy a neoliberális populizmus egyre kevésbbé hatásos: lásd a megszorításokat elutasító görög OXI 61%-os gyözelmét a teljes szavazói populáción belül, illetve 85%-os győzelmét a fiatalok között.  A rossz hír az, hogy ennek nyomán a beágyazott neoliberalizmus (embedded neoliberalism) egyre inkább autoriter válaszokat ad, ami többek között delegitimálja a legtöbbünk által kívánatosnak tartott európai integráció folyamatát is.

Ráadásul a neoliberális populizmus depolitizáltnak, technokratának (szakértőinek) ábrázolja magát, ami ismét csak vonzóbb a poszt-kommunista, poszt-modern, poszt-ideológiai, poszt-huszadik századi világunkban, mint a baloldal ideológiaibb megközelítése, amely a komfortzónánkon kívül eső aktivizmusra szólít fel. Egyre világosabb azonban a választók számára, hogy a békésnek, nyugalmasnak, depolitizáltnak beállított elmúlt évtizedek is egyfajta (a neoliberális) ideológia mentén rendezkedtek be, illetve hogy az összefüggő világértelmezéseket nélkülöző, technokratizált 1989 utáni fukuyamai világ illúzió volt és összeomláshoz vezetett.

  • János Csaba Hegyi

    Pillanatnyilag mifelénk az illiberális populizmus dühöng.

    Megérdemelne az is egy ilyen jó hosszú cikket…

  • szofter

    Való igaz, az egyenlő kiindulópont kb. soha nem adott a piaci versenyben. Ahhoz azonban, hogy a verseny jótékony hatásait élvezhesse a társadalom, nincs is szükség egyenlő kiindulópontra, csak arra, hogy a rendelkezésére álló lehetőségekkel mindenki szabadon élhessen. És ehhez nagyon sok esetben a minden lében kanál állam visszaszorítására van szükség. Figyelem, kedves Pogi úr, nem feltétlenül a gyengítésére! Hanem az erejének jó helyre irányítására. Ismerje fel az állam, hol lehet szükség rá és hol jobb, ha távol marad, és aztán ott fitogtassa az erejét, ahol nem kárt okoz vele, hanem hasznos lehet a fellépése, pl. igazságszolgáltatás, rendfenntartás, fogyasztóvédelem stb. A multikkal a szembeszél ellenére is versenyre kelő kisvállalkozások agyonadóztatása, agyonpapírmunkáztatása és agyonvegzálása például egy társadalmilag marhára káros dolog; aki ezt meg akarja szüntetni, arra ne tessék már POPULISTA módon ráfogni, hogy gyengíteni akarja az államot!

    • ttt

      “És ehhez nagyon sok esetben a minden lében kanál állam visszaszorítására van szükség”

      Figyelem! kezdődik a mantra!

      • szofter

        Ezek ám a velős, megdönthetetlen ellenérvek :) Megadom magam, meggyőztél, képtelen vagyok vitába szállni veled 😀

        • KZoltán

          “Mindig csodálkozom, ha a lakosság öngondoskodásáról beszélnek azok, akikről a nagy multinacionális bankok gondoskodnak. Nem a dolog erkölcsi oldal bánt, hanem az, hogy ez a felfogás a társadalom és a gazdaság összefüggésének teljes meg nem értéséről tanúskodik, mintha Max Weber, Emile Durckheim, Polányi Károly meg sem született volna. Az állam nem valami nagybácsi (vagy ­néni), akinek az emlőin a lakosság tengődik, hanem egy közösség képviselője, amelynek kutya kötelessége, hogy a közösséget szolgálja, amire egyébként egy állami tisztviselőnek fel is kell esküdnie! A termelőeszközöktől megfosztott lakosság tömegében nincs abban a helyzetben, hogy egyéni vállalkozás alapján önellátó legyen, vagy hogy olyan tudásra tegyen szert, ami „konvertibilis”. A takarítónő vagy a betanított munkás tudása konvertibilis, de például egy szakmunkásé vagy mérnöké nem, mert három-öt évnyi tanulás és ugyanannyi gyakorlat kell, hogy valaki a saját területén jó szakember legyen. Ez idő alatt egy multinacionális cég kétszer is telephelyet változtathat (például a Nokia Németországban).
          A magyar gazdaságot pont az a gondolkodás vitte a jelenlegi katasztrofális helyzetbe, amelyet Simor András is képvisel. Újjászületés csak akkor lehetséges, ha az ország meg tud szabadulni a neoliberális eszméktől, és gazdaságpolitikáját nem elvont elméletekből, hanem gazdaságtörténeti tapasztalatokból, a magyar gazdaság és társadalom konkrét helyzetéből kiindulva építi fel.”

          • ttt

            Így van! vissza kell térni a történeti tapasztalatokhoz. Az pedig az mutatja hogy az aktív állami szerepvállalás biztosítja a legstabilabb életvitelt.

        • ttt

          A gazdaság alapvetően egyensúlyhiányos és keresletkorlátos (ez a közgazdaságtan alapvető két kérdése). Az egyensúly tömeges munkanélküliség árán teremthető meg (ha megteremthető). Csak a neoklasszikusok és az abból kinövő neoliberális irányzat tételezi fel azt, hogy a tiszta piaci (állam=0) folyamatok eljutnak olyan fázisba, ahol a foglalkoztatás magas szintje teremtődik meg. A neoklasszikus irányzat már többször recesszióba, válságba vitte a nemzeteket (vh I.-II.)*, ami sokszor háborúval végződött. A probléma valójában a beruházás és a megtakarítás különbözetéből adódik, amit egyedül az improduktív állam tud feloldani.
          * Japán és Németország volt az a két ország (vesztesek) aki szembefordultak a liberális gyakorlattal és áttértek a költségvetési deficit monetizálására, pénzmennyiség aktív szabályzására (aktív állam) és a kötött devizagazdálkodásra, ezzel megváltoztatva az addigi pénzügyi rendszert/szokásokat.

    • Commenter

      A vállalkozási méret szerinti adóztatás uniós “szabadpiaci” elvekbe ütközik. A centrumpártok jelenleg pont a multik köré épített gazdaság gondolatán vannak.
      Pont a kisvállalkozásokat teszi tönkre az állami szolgáltatások leállása, a piaci korlátozások nem létezése és a szabad piac, mivel a nagyvállalatok létre tudják maguknak hozni, és méretgazdaságosságnál fogva üzemeltetni az elmaradozó szolgáltatásokat, de a kicsik nem.
      Pl: az AUDI-nak nem különösen erőt próbáló egy egyetemi kart fenntartani, egy kisvállalkozásnak messze nincs ilyen jellegű gazdasági ereje.
      Az adminisztráció racionalizálását nem szabadna összemosni az állam átirányításával/leépítésével.

  • Miklós

    Jó cikk! Számomra a valódi szabadpiac azt jelenti, hogy mindenki szabadon eldöntheti, hogy részt vesz-e a versenyben vagy nem, anélkül, hogy ez a megélhetését veszélyeztetné, és nem azt, hogy az erősebb szabadon lenyomhatja a gyengébbet. Amíg az erősebb elveheti a lehetőségeket a gyengébbek elől, addig nincs értelme a rendelkezésre álló lehetőségekkel kapcsolatos szabadságról beszélni. A meritokrácia jelenlegi formája BS, ugyanis sem a tehetség, sem az erő nem érdem, hanem kapott lehetőség – arra, hogy értéket teremtsünk, és nem arra, hogy másokat kihasználjunk, lenyomjunk, kiszorítsunk, ellehetetlenítsünk.

  • Vidéki

    A Neoliberális populizmus cím nagyon jól rávilágít arra, hogy ez a fajta leegyszerűsítő logika, amely Magyarországon leginkább az SZDSZ propagandáját jellemezte egy ócska populizmus.

    A tücsök és a hangya meséje próbálja kimagyarázni az EU felzárkóztatási politikájának sikertelenségét.

    Létezik a diszkrimináció, ami a globalizációs tendenciák
    ellenére hatalmas életszínvonalbeli különbségeket képes létrehozni egyes régiók
    javára és mások kárára és hosszú időre konzerválni tudja a különbségeket.

    Ha a globalizáció elve maradéktalanul érvényesülne, akkor
    hasonlóan a spontán hőáramláshoz, ahol a hő a magasabb hőmérsékletű helyről az
    alacsonyabb hőmérsékletű hely felé áramlik, kiegyenlítődéhez vezetne.

    A hőszivattyú működési elve azonban lehetővé teszi, hogy némi
    energia befektetéssel a spontán hőáramlás irányát meg lehet fordítani és nagy
    hőmérséklet különbségeket fenn lehet tartani.

    A hőszivattyú elvet lakás fűtésére is fel lehet használni. Ilyenkor némi energiabefektetéssel a környezetből hőt vonnak el és felhasználják a lakás fűtésére. Az EU sok országának problémája, hogy azok akik az EU-ban a szivattyúkat működtetik, az EU egyes területeit nem tekintik a nagy “EU lakás részének” hanem a környezet részének ahonnan erőforrásokat lehet elvonni az életszínvonal különbségek fenntartására.

    Tudósoknak itt a Földön sikerült az abszolút nulla fokot
    megközelíteni.

  • Vidéki

    Nemrég láttam érdekes filmeket ismeretterjesztő csatornákon a híres Rockefellerről és az acélmágnás Carnegieról.
    A erőszakos és rendkívül tehetséges Rockefeller a Piaci Automatizmusokat felhasználva hatalmas vállalatbirodalmat épített fel, amely erőfölénye révén kiiktatta a szabad versenyt az általa uralt területen.
    Ez arra késztette már az 1800-as évek vége felé az USA törvényhozását, hogy meghozza az első monopólium ellenes törvényeket, amelyek felszabdalták Rockefeller birodalmát, határt szabva a “Piaci Automatizmusok” mindenhatóságába vetett vakhitnek.

    Carnegie egy óriási acélipari vállalatot hozott létre, melyet idős korára eladott és hatalmas vagyonának túlnyomó részét a köz javára használta fel.
    Rockefeller is nagyon bőkezűen adakozott a köz érdekében.

    Olvastam olyan vélekedést, hogy a kapitalizmust a protestáns erkölcs tette naggyá. Élni és élni hagyni! volt a jelszavuk.

    Rockefeller és Carnegie viselkedése bőkezű adakozóként a meritokrácia fogalmát juttatja eszembe.

    • szofter

      A híres Rockefellerről és örököseiről az a közelfogadott nézet a balos populisták között, hogy csak adóelkerülési céllal tartják alapítványban a vagyonukat. Kénytelenek így gondolni, mert a bőkezű adakozás nem illene a róluk kialakult világuralomra törő mocsokkapitalista képbe.

  • Commenter

    Szerintem ezt az ábrát tükrözni kellene a jobb tengelyre, mivel mindkét oldalon így helyezkedik el a centrum és a “szélsőség”.

  • transformer

    Piketty könyvével azért van egy kis probléma, ugyanis ő éppen a meritokrácia visszaszorulását is hiányolja: a felhalmozott vagyonok érdemtelenül növelik tovább a vagyont.
    Az viszont nagyon jó, hogy végre valaki explicit leírja, hogy a neoliberális gazdaságpolitika populista. Az egyszerű adófizetőt célozza meg azzal, hogy kevesebbet vesz el tőle, így ő maga dönthet arról, mire fordítja a többit, nem kell mások iskoláztatására, egészségére stb. költeni. Magyarán, populista módon rombolja a társadalmi szolidaritás elveit; ez a szélsőséges individualizmus populizmusa. A dolog másik oldaláról nem esik szó: kevesebb járulékból rosszabb egészségügy, kevesebb adóból rosszabb közoktatás lesz – a célközönséget ugyanis ez nem érdekli. Vagy ha igen, akkor inkább saját pénzből saját magánoktatást, magánegészségügyet finanszíroz, mert a többiek részéről le vannak…
    Hogy is mondta Thatcher: “Nincs társadalom, csak egyének, nők, férfiak és családok.” És itt a “háztartási analógia” is: “bármelyik nő, aki tisztában van egy háztartás vezetésének
    a problémáival, az sejti azt is, hogy egy ország vezetése milyen
    gondokkal jár.”
    Ezzel érdemelte ki, hogy két évtizeddel a politikából való távozása után az utca népe így búcsúztatta (szemben a képmutató politikusokkal) : https://www.google.hu/search?q=Burn+in+the+hell+Maggie&biw=1440&bih=787&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ved=0CCcQsARqFQoTCNWH7YbCgccCFQNw2wodIt8N7A#imgrc=m4bzqFfebiBQ0M%3A

  • göre gábor

    Az
    előzmények: Meyer Amschel Rothschild 1773.-ban: elképzelése szerint vagyoni erejük
    összpontosításával olyan elviselhetetlen gazdasági viszonyokat képesek
    teremteni, hogy a tömegeket munkanélküliség révén és más eszközökkel az éhhalál
    szélére sodornak, és propagandistáik által az uralkodó rétegek ellen hangolva
    forradalomra késztetnék. Időközben alkohol, kábítószerek, erkölcsi bomlasztás,
    és mindennemű bűnözés terjesztésével az összes nemzetek ifjúságát meg kell
    rontani. Fel kell karolni a „Szabadság, egyenlőség és testvériség” jelszavait,
    hogy az uralkodó osztályokat megdöntsék, és egy új, vagyonra alapozott
    arisztokráciát hozzanak létre. Közhivatalokba az Őket feltétel nélkül
    kiszolgáló jelölteket kell juttatni. Vagyonuk felhasználásával minden hírközlő eszközt
    birtokukba kell venni. Mindenütt pánikot, és gazdasági válságot kell
    teremteniük, ami végül is az általuk ellenőrzött világkormányt és egy új
    világrend létrehozásához fog vezetni.

  • Attila Schwarz

    Amíg a görögök bizonygatják a teljes gazdasági dilettantizmust, itt meg törlődnek a kommentek addig tudom, hogy azért az én ujjam a világgazdaság pulzusán van, Pogi kollégáé pedig a komment törlése gombon.

    Lassan ideje beismerni, hogy ez nem feltétlenül neoliberalizmus ami történik, hanem érdekcsoportok találkozása a szabad piacú világban.

    Majd a következő görög csődnél lehet, hogy igaza lesz a szélsőbalos gazdaságtannak.

    • Commenter

      Te ismered a játékelméleteket?
      Azaz, hogy hogy bír kijönni siralmas eredmény és mindenki számára negatív következmény egy olyan döntési helyzetben, ahol mindenki a legjobbat akarta magának?

      • Attila Schwarz

        Nyertesek nincsenek, csak olyan hitelezők, akik visszakapják a pénzüket (talán) a távoli jövőben. Ha belegondolsz, hogy milyen hatása lenne csak úgy hasra ütésre elengedni adósságokat úgy, hogy azok mögött nincs gazdasági racionalizálás, akkor belátod, hogy a játékelmélet tanulságai szerint kifejezetten logikus eredmény született, ahol a lehető legtöbb résztvevőnek a lehető legjobb megoldás érvényesült. Egy 0 összegű (inkább negatív :D) helyzetben ennél többre nem lehet vágyni…

        Ne a görög vállalkozók szempontjából vizsgáljuk ezt az évtizedek óta húzott mézesmadzagot, hanem Európa szempontjából.

        • Commenter

          Visszakapják 200%-os adósság esetén?

          Ezt mikor és hogy?

          A Pénz amúgy sem a hitelezőké, hanem inkább az ő befektetőiké, és a jelenlegi világgazdasági szintű monetáris lazítás idején nem sokat ér, mi is 1% alatt adunk el államkötvényeket.

          Európa szempontjából ez a felzárkóztatási kudarc beismerése ami az Spanyol-Olasz-Kelet-Német-Görög esetben sem sikerült, és 90-100% az esély, hogy 2020 után a Kelet-Európai blokk ugyanúgy gazdasági csőd elé néz.
          Ráadásul megszűnt az európai ki nem mondott “szolidaritási hitelgarancia” ami a monetáris lazítás után minden tagnál vissza fog ütni.

          Amúgy vicces a jelenlegi merkeli nyilatkozat, ami arról szólt, hogy ne áramoljon át pénz fejlettből fejletlen régióba, ami azt mutatja, hogy az eddigi támogatások is nettó nyereségesek voltak a nyugat számára.

          Amúgy elgondolkodtató, hogy a többi államot a kormánypártjának néppárti tagsága mentette-e meg. Főleg emellett:

          “The Greeks have the right to vote for whom they want. We have the right to no longer finance Greek debt,” said German minister Hans-Peter Friedrich.

          http://news.sky.com/story/1415203/greek-vote-a-big-slap-in-the-face-for-europe

          • Attila Schwarz

            Vannak országok ahol jóval magasabb a gdp arányos adósság. Vissza lehet fizetni, csak nem ártana gazdaságot racionalizálni, mert már az IMF-nek is tele van a töke velük, pedig eddig ők puhították az egyeztetéseket.

            A többit nem értem, mit akarsz velük mondani? Mi ez a fél éves cikk?

          • Commenter

            Az idézet a Sziriza hatalomra jutásának üdvözlése a németek által.
            Az IMF azt mondta, hogy a program nem végrehajtható, és az adósságelengedés kell. Ezt már eddig is tudta a többi hitelező.
            Jelenleg nincs IMF hitel, emiatt nem lehet meg a 86Mrd-os csomag, ráadásul a németek IMF nélkül szintúgy nem adnak (ez egy feloldatlan blokk maradt) azaz:
            A németek nem engednek el adósságot és csak az IMF közreműködésével hiteleznek, míg az IMF csak akkor hitelez, ha van adósságelengedés.

            A spanyol és a portugál államadósság is növekszik, ami ellenére őket különösebb felháborodás nélkül hitelezik tovább és az ő költségvetésük -4-6%-os a görögöktől a +3%-os költségvetés kellett volna.

          • Attila Schwarz

            Az IMF legnagyobb kifogása a racionalizálás hiánya. A pár éve húzódó csődhelyzetet épp az okozza, hogy egy gyakorlatias költségvetést se tudtak felmutatni ebben az évezredben szegény görögök.

            What-the-fuck-is ex-pénzügyminiszter úr se véletlenül van a célkeresztben, ez a pár hónapos huzavona arra volt jó, hogy pár száz milliárd eurót lehúzzanak a wc-n. Két lehetőségük volt: elfogadni a megszorításokat vagy csődbe menni. Ez részükről a legrosszabb forgatókönyv amit választottak… És még mindig csak a politikai tőkével foglalkozik Ciprasz. Szégyen, hogy a demokrácia bölcsője lózungra hivatkozott itt valaki.

            Értsük már meg, ha egy adós még több kölcsönt akar akkor ne ugráljon. Éppen ezért nem szabad a spanyol és portugál esetet idekeverni, hiszen (a tartományi adósságokon kívül ami még okoz gondokat) átlátható és következetes politikát folytatnak az EKB-val szinkronban.

          • Commenter

            Jelenleg nincs kölcsön a dolgok jelenlegi állása szerint, továbbá bankcsőd várható, továbbá az ÖBB bejelentkezett a görög vasút 0 áron történő megvételére.

            Amúgy az eddigi görög jobbközép 0 reformtörekvéseit és a GDP összeomlását simán finanszírozták csak a mostani helyzetben vannak reformelvárások.

            A spanyol és a portugál eset csőd közeli, annyi kell, mint ami a görögök esetében, hogy valaki elkezdjen csődről kiabálni, és bekövetkezik. Anno a forint legyengítéséhez elég volt itthon pár kormánypárti bejelentés a postabank régebben egy tévhír miatt csődbe ment. A tavalyi év végi egyenlege a görög költségvetésnek -12%-os azaz 12%-os hiány az idei terv -3,5%-on áll. Most meglett volna a gyakorlatias költségvetés, ahogy csökkent a korrupciós indexük 2015 eleje óta és megfordulva a versenyképességi rangsorbeli helyük is javult. De most egyszerűen 0 körüli M3-mas pénzmennyiséggel tehetetlenek.
            Akkor lett volna esélyük, ha a hitelezők nem szállnak el a valóságtól és a baloldal visszatérésétől(Spanyolország kivételével teljesen alaptalan) való félelemtől vezérelve nem akarták volna a Szirizát kinullázni, akkor még megszorítást is tudtak volna átvinni(szimplán a görög hangulat javulása miatt, ami a kivándorlás lelassulása, megállásán is látszott) de így még egy csőd(akár 1-2 hónapon belül) és arany hajnal kerül hatalomra, akiknek majd kevesebb eu-s utópia elképzelésük lesz.

          • Attila Schwarz

            itt kiabálsz a spanyol és portugál csődről mégse következik be 😀

          • Commenter

            Nem vagyok sem a hitelező, sem portugál/spanyol kormánypárti sem ECB sem európai néppárti képviselő.

          • Attila Schwarz

            De, hiteleztél a görögöknek, pl. az IMF-en keresztül aminek az országunk a tagja és az adónkból fizetjük a tagdíjat.

          • Commenter

            A hitelezés a donor országok pénzéből megy, a tagdíjak magát a szervezetet tartják fenn.

          • Attila Schwarz

            nem.

          • Commenter

            De
            A Donorok pénzéből finanszírozzák a “fogadó” státuszban lévőket az IMF egy hitelközvetítő Ha senkinek sem hitelezne, mi akkor is fizetnénk tagdíjat.

          • Attila Schwarz

            nem

          • Commenter

            http://www.imf.org/external/np/exr/facts/quotas.htm

            Subscriptions. A member’s quota subscription determines the maximum amount of financial resources the member is obliged to provide to the IMF. A member must pay its subscription in full upon joining the Fund

            Amiből kiemelendő “A member must pay its subscription in full upon joining the Fund”

            http://www.imf.org/external/np/exr/facts/gabnab.htm

            Hol is van itt az előre befizetett kvótán felüli hozzájárulásunk?

          • transformer

            A “What-the-fuck-is” pénzügyminiszter valóban nem véletlenül van célkeresztben. Itt bírálja Európának azt a monetáris gyarmatosítási tervét, amelynek indító lépése a görög csőd: http://yanisvaroufakis.eu/2015/07/17/dr-schaubles-plan-for-europe-do-europeans-approve-english-version-of-my-article-in-die-zeit/

            És ehhez két héttel később, az alátámasztás: http://yanisvaroufakis.eu/2015/07/30/will-the-imf-throw-the-spanner-in-the-works-as-i-feared-and-dr-schauble-hoped/

            Az eurószázmilliárdokat az EU-IMF-EKB hármas húzza le a WC-n immár 5 éve (mivel a felelőtlenül hitelező bankokba ment a pénz, a hasonlat igen találó is), anélkül, hogy bármi esély lenne az irdatlan kölcsönök visszafizetésére. A spanyol, portugál stb. helyzet sem jobb, csak ott még nincs a csőd a láthatáron. Az uniós/globális intézményekbe vetett bizalom kapcsán pedig Hofi egykori mondása jut eszembe, hogy “a magyar ember nem érzi jól magát, ha nem…” (innen nem folytatom, mert az a törlési kritériumok alá esik, de a Google-ba be lehet ütni)

          • Attila Schwarz

            jaj 😀

  • Billy the Kid

    Tisztelt Pogátsa Úr,
    A közgazdaságtanban van egy olyan fogalom, hogy rövidtáv és hosszútáv. Hosszútávon lehet filozofálgatni, ami rendjén is van. A görögök legégetőbb problémája rövidtávú. Nyugdíj vagy közalkalmazotti fizetések.
    Nagyon populista hangulatkeltő ha egy közgazdász ezeket nem kívánja felismerni.

    • Commenter

      A jelen állás szerint nem lesz hitel sem rövid sem hosszú távon, és elégett pénz az EFSM-ből.
      Ami ezen 3. mentőcsomag esetén történt annyi, hogy EU28-as pénzeket tettek át a hiteltörlesztések hitelezésén át az Eurózóna tagjainak zsebébe.

  • Kvargo Bode

    Konings könyve jó, megdicsérem Pogátsa urat, hogy szépen összefoglalta a tartalmát. Azért viszont megfeddem, mert inadekvát módon bírálta.
    “1.) Nagyon sok termék és szolgáltatás esetében eleve képtelenség vagy nem kívánatos piaci viszonyokat létrehozni.”
    Én nem tudok ilyen termékekről. A fénykép a gátról nem jó. Racionális emberek nem építkeznek árterületre. ha mégis, gátat építenek a házuk köré. Itt valami állami kényszert érzek, ami az ártérre építtette őket.
    Detroit csődbe ment, sok addig városi közszolgáltatás megszűnt. És mi történt? Az emberek megszervezték a takarítást, a közvilágítást, privát cégekkel a vagyonőrséget. Sokkal hatékonyabban, mint korábban azt közpénzből tették.

    “2.) Amenyiben ez mégis lehetséges, ott csakis az állam igen aktív
    szerepe teszi ezt lehetővé (szabályozás, igazságszolgáltatás, piaci
    felügyelet, stb.)”

    Pogátsa úr, hát ez már szinte kommunista elhajlás ilyet írni. Komolyan mondom, őrület!

    “3.) Az egyenlő verseny alapfeltétele az egyenlő kiindulópont lenne, ez viszont szinte soha nem adott.”

    A versenyhez nem kell egyenlő kiindulópont. A sportolók sok szempontból nem egyenlőek, biológia, anyagi háttér stb – és mégis versenyezhetnek.

    “4.) A neoliberálisok a piaci verseny megteremtéséhez az állam gyengítésén keresztül látják az utat, ami a valóságban még inkább lehetővé teszi a szabályozás és a politikai elit foglyul ejtését, a
    speciális érdekek érvényesülését”

    Pont fordítva. Az állami szabályozás teszi lehetővé a gazdasági erő politikai erővé válását és az elfogult versenyszabályozást.

    “5.) A behaviourista közgazdaságtan kutatásaiból tudjuk, hogy a piaci folyamtok egyáltalán nem biztos hogy egyensúlyi helyzethez vezetnek, simán lehet a következmény szélsőséges kisiklás.”

    Ez itt jelszószerűnek tűnik, szerintem a közgazdasági egyensúly értelmével is hadilábon áll Pogátsa úr. A behaviorista közgazdaságtan életidegen kísérletei aligha hasznosak a való világ megértése számára. A közgazdaságtanban pedig nem az egyensúlyi helyzetek, hanem az egyensúly irányába tartó tendenciák léte az érdekes.

    “6.) Keynes óta tudjuk, hogy állami rásegítés nélkül még a piaci egyensúlyi szint is lehet szuboptimális.”

    Megint az a fránya egyensúly! Keynes pedig egy kókler volt, aki könnyen cáfolható évszázados közgazdasági babonákban hitt. Nem cseng jól rá hivatkozni. Az biztos, hogy ő is szerette sajtóközleményekben értékelni az aktuális gazdasági helyzetet, népszerű médiaközgazdásznak számított.

    • Commenter

      1,2. A Pénzügyi rendszer messze nem piaci alapon megy, más esetben 1-2 évente bankcsődök lennének Magyarországon. Pont egy példa arra, hogy az állam felügyelő szerepe hogyan tart meg egy rendszert, ami amúgy ha mindenki szabadon cselekedne, rendre összeomlana. A mostani válság is pont egy törvény hatályon kívül helyezése miatt kezdődött(illetve az utolsó lökést az adta meg).
      Detroit egy szellemváros nem tudom, hogy ez mennyire jó példa a jó helyekre.
      3. A sportolóknál nem is várja el senki, hogy mindig más első helyezett legyen, illetve ne ugyanazt az eredményt lehessen látni több évig. Ráadásul a saját kategóriában általában egyenlő erejű szponzorok vannak.
      4. Az állami szabályozás nélkül egyértelmű, hogy a nagy cégek tönkreteszi a kicsiket, amikor a szabadversenyes kapitalizmus monopol kapitalizmusba ment át már ez a folyamat megfigyelhető volt. A nem elfogult szabályozáshoz az kell, hogy az állam valamekkora alkuerőt tudjon felmutatni a cégekkel szemben, ami tartósan csakis infrastruktúra, oktatás, egészségügy stb keresztül lehetséges az adócsökkentésen keresztül az alkuerő rövid távú, ráadásul könnyen “alá lehet ígérni”.
      5. A játékelméletek konkrétan a fogolydilemmák viszont leírják a piaci folyamatok problémáit.

      • Kvargo Bode

        Detroit mitől lenne szellemváros? Sokan elköltöztek, válságban van, de több mint 600 ezer lakosa van. Miskolc sem szellemváros, pedig csökkent a lakosság száma kb 50 ezerrel az elmúlt 30 évben, Budapesté meg kb 400 ezerrel csökken.
        “amikor a szabadversenyes kapitalizmus monopol kapitalizmusba ment át már ez a folyamat megfigyelhető volt”
        Lenin meg néhány más szerző szerint. A monopólium az az állam által nyújtott kizárólagos jogokon alapul, piaci verseny keretében nem értelmezhető. Ezzel szemben, ami kihasználja a mérethatékonyságot és a vásárlóknak (legyen az végső fogyasztó vagy más vállalkozás) hasznos terméket nyújt, az növekszik, aztán meg csökken, ha már nem reagál a fogyasztók igényeinek a változására és az új jelentkezőkre. A fogyasztóknak értékes terméket ad a: Microsoft, Facebook, sikeresek, de összezsugorodhatnak, ha a helyzet úgy változik.

        “fogolydilemmák viszont leírják a piaci folyamatok problémáit”
        Én még nem találkoztam a fogolydilemma értelmes gyakorlati gazdasági alkalmazásával. De ha tudsz erre linket, hivatkozást, hogy van, elfogadnám (hogy van alkalmazása, de azt nem, hogy teljeskörű leírás).

        • Commenter

          Detroit lakosságszáma több mint 1 800 000 volt az emberek 2/3-a elment.
          Monopólium/duopólium vagy minimum oligopólium nem csak így értelmezhető jelenleg Magyarországon a következő módon jöhetnek/jöhettek létre:
          Kizárólagos szerződések (kereskedelmi, képviseleti) (itt monopólium)
          Korábbi rendszerváltás előtti cégek/azok piacát megszerzők (mono-oligo)
          Egyedi terméket gyártók (monopólium)
          Nagy tőkeigényű gazdálkodást folytatók (oligopólium)
          Lényegében, ha egy piac belépési korlátja nehezen/sehogyan sem teljesíthető, akkor monopóliumot hoz létre, és tart fenn.
          A Microsoft, illetve az operációs rendszerek piaca Monopolisztikus verseny, mivel a Microsoft cég tőkeereje és technológiai előnye minden versenytársat ki tud lökni, vagy a belépését megakadályozni, ilyen piacon 1-2 veszélytelen versenytárs elfér, illetve a réspiacokra be lehet lépni, de a törzspiacát szinte semmi sem veszélyezteti. A Facebook piaca monopólium(az egyedi termék/szolgáltatás esete), a Facebook kiesése csak a teljes piac összeomlásával lehetséges.

          A dohányipari cégek reklámjainak betiltása a fogolydilemma tipikus esete, a reklámköltség megspórolása úgy, hogy a másik cég sem tud reklámozni.
          Az alapeset, hogy mindenki reklámoz, ha valaki ezen spórol piacot veszít, addig történik mindez, amíg van olyan, aki reklámoz, a betiltás miatt úgy tudják a reklámköltségeket megspórolni, hogy esély se legyen arra, hogy egy dohánycég esetleg hasznot húzzon a többiek “önmegtartóztató” megállapodásából.
          Hasonló elv mentén jött létre az OPEC, (senki, illetve csak kis szereplő tudja lenyomni az árat, de a kis szereplő nem hat a világpiacra) jelenleg látni, hogy USA belépése, mint termelő és versenyre kelése egy ki bírja tovább helyzetet teremtett.
          A komparatív előnyök gazdasági gondolata azon nyugszik, hogy egyik szereplő sem próbálja megtermelni a másik szereplő által hatékonyabban megterhelt javakat, még akkor sem ha lehetősége lenne rá. Itt a fogolydilemma két esete fordulhat elő, ha egyik sem tudná helyettesíteni/megtermelni a másik által termelt javakat, akkor a kereskedés megszüntetése esetén mindketten összeomlanának, ezért stabil kapcsolat lesz.(mindkettő veszít dezertálás esetén)
          Ha az egyik tudná helyettesíteni, a másik által előállított javakat, akkor egyenlőtlen együttműködés (valakinek megérheti dezertálni) emiatt, az együttműködés egyik oldalról felrúgható, ami azt jelentené, hogy hatékonyabb lesz(olcsóbban vehet és drágábban adhat el)
          Az árverseny fogolydilemma, ha az egyik szereplő csökkent a másik nem akkor a másik veszít, ha a másik is csökkent mindketten veszítenek, az együttműködés esetén mindketten emelnének.
          Az adózás a potyautas dilemma.
          A nemzetközi ‘adóverseny’ szintúgy fogolydilemma,(amíg valaki lejjebb megy, mint a többiek, addig annak versenyelőnye lesz)

          • Kvargo Bode

            “A Facebook piaca monopólium”
            Miért lenne monopólium, rengeteg más módja van az emberek közötti kapcsolattartásnak.
            “A komparatív előnyök gazdasági gondolata azon nyugszik, hogy egyik
            szereplő sem próbálja megtermelni a másik szereplő által hatékonyabban
            megterhelt javakat, még akkor sem ha lehetősége lenne rá.”
            Ez csak kifejezése a racionális gazdaági szereplő döntésének. Természetesen, ha műszaki értelemben képes mondjuk autót gyártani valaki, de gazdaságilag nem kifizetődő, akkor nem fog gyártani, vagy ha gyártana, akkor előbb-utóbb a gazdaságtalan gyártás miatt leállna.
            “Az árverseny fogolydilemma” Szerintem nem, de így már értem, hogy miért hivatkoznak a fogolydilemmára. Ez téves analógia: az árverseny nagyon sok lényeges vonatkozásában különbözik a fogolydilemmától. Az egyik lényeges különbség, hogy a fogolydilemma egy adott döntés, a piaci verseny pedig egy hosszú tanulási folyamattal is átitatott időbeli folyamat, döntéssorozat. És rengeteg egyéb különbség is van. A nemzetközi adóverseny szintén nem fogolydilemma.

          • Commenter

            1. “Miért lenne monopólium, rengeteg más módja van az emberek közötti kapcsolattartásnak. ”

            Vannak(korlátozottan) helyettesítő termékek, de hasonló vagy ugyanazon felhasználói kör piacán tevékenykedő, Facebook jellegű konkurenciája nincs.

            2. “Ez csak kifejezése a racionális gazdaági szereplő döntésének. Természetesen, . ha műszaki értelemben képes mondjuk autót gyártani valaki, de gazdaságilag nem kifizetődő, akkor nem fog gyártani, vagy ha gyártana, akkor előbb-utóbb a gazdaságtalan gyártás miatt leállna.”

            A játékelméleteknek a feladata a racionális gazdasági szereplő döntésének leírása.

            Nem gazdaságtalanság a kérdés, inkább a még nagyobb nyereségesség, hatékonyság, ha képes legyártani, akkor számára a játék minden esetben pozitív, de a játék optimum pontja nem érhető el abban az esetben, ha ő gyártani próbál.

            3. ” Szerintem nem, de így már értem, hogy miért hivatkoznak a fogolydilemmára. Ez téves analógia: az árverseny nagyon sok lényeges vonatkozásában különbözik a fogolydilemmától. Az egyik lényeges különbség, hogy a fogolydilemma egy adott döntés, a piaci verseny pedig egy hosszú tanulási folyamattal is átitatott időbeli folyamat, döntéssorozat. És rengeteg egyéb különbség is van.”

            Az árverseny egy lépcsőfoka fogolydilemma, hosszú távon fogolydilemmák sorozata, akár csődig is lehet folytatni, de inkább egy ki bírja tovább, egy chicken game, vagy irányváltás a vége. Árverseny által például kitűnően lehet a piacot monopólium irányába vinni, az olajtermelők jelenleg a ki bírja tovább-ot játsszák, hogy később a győztes(ek) egy újra monopol/(oligopol) piacon árat tudjanak emelni.

            “A nemzetközi adóverseny szintén nem fogolydilemma.”

            Miért ne lenne az?, Azonos háttérrel rendelkező országok között az árverseny megtestesülése.

  • Attila Zámodits

    ” A háztartás egyik tagjának fogyasztása nem ad munkát a másik családtagnak”
    vagy mégis, amikor a szomszédom a zöldséges, az utcában lakik az orvos, kettővel arrébb az asztalos, stb.
    “az állam többet költ, mint amennyit megtermel, illetve másrészről hogy a megtermelt javakból nem szed be elég adót ahhoz, hogy képes legyen megfinanszírozni a szükséges kiadásait.”
    és akkor mi is a megoldás? vagy kevesebbet kell költeni v több adót beszedni, ezek közül te melyiket nem megszorításként definiálnád?

  • http://vilagkoztarsasag.blogspot.hu/ Princz Ágoston

    “A foglyul ejtett állam fogalmát kár lenne vitatni, a Citizens United-ok
    és az átláthatatlan kampányfinanszírozások világában evidens annak
    létezése.”

    Ennek a témakörnek hol lehet részletesebben utána nézni?

  • ultrapi

    Hova figyel az ügyészség? Be? Hű de trendi. Esetleg az a változat, hogy megfigyel nem helyénvalóbb??
    Fejlődik a nyelv. Tényleg? Visszafelé? Újságíró? Digitális-mobil-homály? Ez a divat ingyen. Erdéllyel kapcsolatban magyartalanul? Gratulálok!

  • transformer

    Boris Johnson mint Churchill – minimum aránytévesztés lenne.
    Azt tudjuk ugyan, miként bukott meg Churchill egy megnyert világháború után: elveszítette a választást. De az igazán érdekes kérdés: vajon miért veszítette el Churchill azt a választást a győztesen megvívott világháború után ? (Bukni vesztes háborúk után szoktak)

  • Zsolt Balogh

    Megnéznék egy összehasonlítást a szoci időkből. Ja akkor még le is tiltotta gyurcsány a hírlapot elő se lehetett fizetni rá…

    • Zoltán Nemcsényi

      “elmútnyócév”? Ennyit tudtok…

      • Balazs Horvath

        nem, tudjuk meg azt is, hogy az elmult 20 ev. meg az elötte levö 40. de erre nem igen van valaszotok.

        • kajla

          itt a remek alkalom, válaszolj hát te!

    • Zsolt Hummel

      Nem azért lett kormány váltás, hogy többet ne legyen olyan mint a Gyurcsány éra volt? Mert a számok makacsak. És azért 80%-os állami bevétel elég durva. Én nem vagyok ellensége az állami költésnek, minden országban van. Az USA-ban az 5-ik legnagyobb költő a hadsereg.
      De azért egy piaci alapú elosztás nem ártana, mert hát az lenne a lényeg, hogy minnél jobb legyen az elérés. Szerinted ha te adnád a pénzt egy médiának, nem azt néznéd hány embert érsze el. Nem mindegy mi a tartalom. Nem szeretem a Barátok közt műsort, de ha egyszer ott lehet elérni a legtübb embert csak ott hirdetnék. Vagy szerinted jobb elkölteni az ECHO TV-n hajnali műsűrosávban?

    • János Virág

      Gyurcsány idejében már a fidesznek nagy médiabirodalma volt! A 93-ban eladott és ellopott székházból kapott pénzből!

    • Kató Tóth-Pintér

      Ha annyi hülyeséget írt, mint most, akkor nem csodálom. (Széles a gravitáció kikapcsolható, energiacella stb.)

    • http://atleta.hu/ Laszlo Marai

      Na, csak sikerult elmutnyocevezni, vagyis nem vegigolvasni a cikket. Az utolso mondat pont arra hivja fel a figyelmet, hogy ha nem akarsz ezzel hulyet csinalni magadbol, akkor kattints tovabb erre a cikkre: http://www.kreativ.hu/cikk/hogyan_mukodott_orban_es_simicska_mediabirodalma . Hosszu, persze, az elmutnyocev az meg csak par masodperc, plusz jobban is esik, mint szembesulni a valosaggal.

      Ha lusta vagy (mint en), akkor mondjuk 3 perc tekergetessel megtalalod az az abrat, ami a Gyurcsany- es a masodik Orban kormany media kolteseit hasonlitja ossze. De tudod, mit, csak hogy nehezebb legyen torzitanid a valosagot, itt egy screenshot (reszletesen ott): https://uploads.disquscdn.com/images/3046b141c6f372498cc4325acfacf7705d270927c29f488674b00fc8c02f36f6.png .

      Balra a Gurcsany, jobbra az Orban. A cikkben termeszetesen interaktiv az abra, erdemes atmenni.

    • kajla

      fárasztó vagy és hazudsz is

  • Balazs Horvath

    mondjuk az allami arany nem csak attol lehet magas, hogy magas az allami költes, hanem attol is, hogy alacsony a piaci költes. (jo lenne az abszolult szamokat is latni). ami szinten vizsgaltra lenne erdemes: hogy miert gondolja a “piac”, hogy a hvg olvasoi vesznek autot, a heti valasz olvasoi viszont nem. nepszabagsag olvasoi hasznalnak dezorodort, a magyar nemzet olvasoi meg nyilvan bunkok es nem. szoval nem csak az allam szelektal a maga kedvere hanem az un piac is.

    es hat bocs az elmult 8 evezesert de milyen szep volt ügye amikor a piac lathatatlan es a kormany maga fele huzo keze egyarant a nepszabi and Co-t tömtek. (a belinkelt cikk orbitalis csusztatasa, hogy ugy csinaltok, mintha csak a napszabi meg a nepszava lett volna korlmanyközeli a szoci kormanyok alatt, holott a videki lapok, az akkori metro, blikk etc szinten az volt. igy aztan egyaltalan nem torzabb a mai kormany költese mint az akkori volt)

    • http://atleta.hu/ Laszlo Marai

      Na most akkor megint nem hiszunk a piacnak? Vagy hogy van ez? Csak akkor, amikor a nepszabit elintezi? Amugy az, ha alacsony a piaci koltes az pont ugyanaz, mint ha magas az allami. Mert miert eri meg az allamnak ott hirdetni, ahol a piaci szereploknek nem? (Es a piaci szereplok az tobbes szam, sok-sok ceg osszessege, meg ha a koltes nagy reszet viszonylag keves ceg is hozza.)

  • http://anonymand.blogspot.com anonymand

    Költői megfogalmazás, de igaz.

  • Sipos Zoltán

    hidd el, utánanéztem, többet is lehet tudni. Csak annyit írhatok most le, hogy folyik nyomozás.

  • http://blog.erdely.ma/arus_zsolt/ Árus Zsolt

    Ha ez így van, akkor miért nincs benne az írásban? Saját hitelességedet rombolod ezzel a módszerrel.

  • Sipos Zoltán

    A törvény szerint bárkinek rá lehet kérdezni arra, hogy X személy vagy cég ellen folyik-e nyomozás, ebben az esetben az ügyészség annyit köteles megmondani h. igen vagy nem. Hamarosan bővebben is visszatérek a témára, egyelőre ennyit tudok biztosan.

  • transformer

    Az EU antidemokratikus szerkezetű, ami a létrehozási körülményeiből is adódik: 1951-ben szén- és acéltermelő közösségként jött létre, márpedig a tőkés rendszerben a gazdaságban nincs és nem is volt demokrácia. Birodalmi jellege azonban nincs, ha valaminek van ma birodalmi jellege, az az Egyesült Államok, amely a világ minden pontján beavatkozik, majd kivonulása után a szart otthagyja “szövetségeseire” (köztük az EU-ra).
    A britek a saját birodalmukat építették, nem Európát mentették. Igaz, ma nincs brit birodalom – azt viszont elég nehéz megmagyarázni, hogy a brit kilépés mennyiben mentené meg az EU-t a “birodalmi” jellegtől – hiszen kívülről a britek még annyit sem tudnának tenni, mint most. Az EU-t kellene demokratikussá tenni – a valódi demokrácia lenne a birodalmi elfajulás legjobb ellenszere. Erre azonban sem a brit, sem az egyéb uralkodó osztályokban nem látok hajlamot – csak megszorító intézkedésekre képesek a bankjaik és multicégeik érdekében.

  • Antiantichrist

    Mondom. (Teljesen!)