Riasztó számok a munkaügyi ellenőrzéseknél

 

 

Írta: dr. Szabó Imre Szilárd

 

Jelentősen átalakult a munkaerő-piaci intézményrendszer az elmúlt években, s közben – bizonyos híradások szerint – csökkent a munkaügyi és a munkavédelmi helyzetre közvetlenül kiható ellenőrzéseket végző munkaügyi, illetve munkavédelmi felügyelők száma.

 

Az NMH Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatóságának feladatai 2015. január elsejétől a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszterhez, a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz kerültek. A jövőben a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter látja el a munkavédelmi és munkaügyi felügyelőségek szakmai irányítását.

 

A munkaügyi ellenőrzések területén az alábbiakban három fő statisztikai számot mutatok be: az érintetti kört (az ellenőrzött munkáltatók számát), a jogsértések és az érintett munkavállalók arányát.

 

2015 első hat hónapjában 9 736 munkáltatót ellenőrzött a hatóság. A foglalkoztatók 62 százalékánál tártak fel munkaügyi jogsértéseket, amelyek az ellenőrzésbe vont munkavállaló 67 százalékát érintették. (Tavalyhoz képest lényegében változatlan a jogsértési arány, a 2014. januártól szeptemberig terjedő időszakban a munkaügyi hatóság 14 639 munkáltatót ellenőrzött, a vizsgálatok során a foglalkoztatók 69 százalékánál talált munkaügyi jogsértéseket, amelyek az ellenőrzés alá vont foglalkoztatottak 70 százalékát érintették.)

2014-ben a munkaügyi hatóság tavaly több mint 18 ezer munkáltatót ellenőrzött, és ennek során a foglalkoztatók 73 százalékánál talált munkaügyi jogsértéseket, amelyek az ellenőrzés alá vont foglalkoztatottak 71 százalékát jelentik.

 

A 2013-ban ellenőrzött foglalkoztatók 70 százalékánál állapítottak meg a munkaügyi felügyelők valamilyen szabálytalanságot, és az ellenőrzés alá vont munkavállalók 68 százaléka volt szabálytalanul foglalkoztatva. 18.468 munkáltatót ellenőrzött a munkaügyi hatóság.

 

2012-ben a munkaügyi felügyelőségek a több mint 19 080 ellenőrzött munkáltató csaknem 70 százalékánál találtak munkaügyi jogsértéseket. A jogsértések az ellenőrzésbe bevont munkavállalók 57 százalékát érintették.

 

2011-ben az Országos Munkaügyi és Munkavédelmi Főfelügyelőség (OMMF) az ellenőrzött munkáltatók 57 százalékánál talált szabálysértéseket, amelyek az ellenőrzésbe vont munkavállalók 59,4 százalékát érintették. A munkaügyi felügyelőségek 21 931 munkáltatót ellenőriztek.

 

2010-ben az OMMF munkaügyi ellenőrzések keretében több mint 25.000 munkáltatót ellenőrzött, ezek 57 százalékánál talált valamilyen munkaügyi jogsértést, amelyek a munkavállalók 50 százalékát érintették a jelentés szerint.

 

2009-ben 31 431 munkáltatót vizsgáltak, és 65 százalékuknál találtak munkaügyi jogsértéseket. Ezek az ellenőrzésbe bevont munkavállalók több mint 63 százalékát érintették.

 

2008-ban a munkaügyi hatóság 36 026 munkáltatót ellenőrzött. A vizsgálatok a munkáltatók 64 százalékánál találtak munkaügyi jogsértéseket, amelyek az ellenőrzésbe vont munkavállalók közel 60 százalékát érintették.

 

2007-ben a felügyelők összesen 32 840 ellenőrzést végeztek. Az ellenőrzött munkáltatók 63,7 százalékánál tártak fel valamilyen szabálytalanságot. A feltárt szabálytalanságok a munkavállalók 65 százalékát érintették.

 

 

 

Az ellenőrzésekről és a jogsértésekről általában

 

Az ellenőrzések jellemzően nem kérelem alapján történnek, hanem a hatóság dönt arról, hogy mely munkáltatókat vizsgálja az ellenőrzési irányelv alapján (ami az aktuális foglalkoztatási folyamatokra, a foglalkoztatási célkitűzésekre, a jogszabályváltozásokra, a jogszerű foglalkoztatást leginkább sértő magatartásformákra, illetőleg a foglalkoztatási szempontból legnagyobb kockázatot jelentő foglalkoztatói, illetőleg munkavállalói csoportokra kiemelt figyelemmel szabályozza a munkaügyi hatóság ellenőrzési erőforrásainak felhasználását). Így az adott év kiemelt ellenőrzési, vizsgálati céljait és az ellenőrizendő főbb tevékenységi köröket, szakmákat vagy ágazatokat.

Ugyanakkor a munkavállalók is fordulhatnak panaszukkal vagy közérdekű bejelentésükkel a munkavégzés helye szerinti munkavédelmi vagy munkaügyi hatósághoz. Amennyiben esetleges retorzióktól tartanának, kérhetik a hatóságot, hogy személyes adataikat zártan kezelje, így kilétük rejtve marad a munkáltató előtt. (A munkaügyi ellenőrzés alapján indult eljárásokban vélelmezni kell a tanúnak a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvénynek az adatok zárt kezelésére vonatkozó szabályai szerinti olyan helyzetét, amely alapján őt tanúvallomása miatt súlyosan hátrányos következmény érheti. Ez a rendelkezés megfelelően irányadó arra a természetes személyre is, akinek bejelentése alapján a hatóság az eljárást hivatalból megindította).

 

Az ellenőrzések hatékonysága érdekében a hatóság a foglalkoztató valamennyi munkahelyén külön engedély és előzetes bejelentési kötelezettség nélkül ellenőrzést tarthat. Az ellenőrzést végző kormánytisztviselők a munkaterületre bármikor beléphetnek, ha ott munkavégzés zajlik, az ellenőrzés megkezdésekor igazolniuk kell magukat, és ismertetniük kell látogatásuk célját.

 

Az ellenőrzési tapasztalatok szerint kiemelkedő szabálytalanság a feketefoglalkoztatás, mely legtöbb esetben a bejelentési kötelezettség elmulasztásával valósult meg. Jelentős a munkaidővel, pihenőidővel és rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos jogsértések érintettjeinek létszáma is.

 

A felügyelők nagy számban találkoznak a munkaidő-nyilvántartás hiányával, vagy adatainak valótlan rögzítésével. Megemlítendőek továbbá a munkabérrel kapcsolatos jogsértések is (például a kötelező legkisebb munkabér és garantált bérminimum szabályainak megsértése, a határidőben történő bérkifizetéssel összefüggésben megállapított jogsértés).

 

A feketefoglalkoztatásról

 

  1. június 22. és július 10. között zajlott a munkaügyi hatóság 1036 vállalkozást érintő, a munkavállalók jogviszonyának rendezettségére irányuló akcióellenőrzése. Ennek során a vállalkozások 84 százalékánál találtak valamilyen munkaügyi jogsértést, ez pedig a dolgozók 64 százalékát érintette.

A vizsgálatok fókuszában az építkezések, kereskedelmi egységek (boltok, standok, pékségek), változó (fesztivál, vásár) és állandó helyen működő vendéglátóhelyek (éttermek, presszók, éjszakai szórakozóhelyek, szálláshely szolgáltatók), mezőgazdasági területek és feldolgozóipari létesítmények, illetve a különböző szolgáltatásokat (fizikai közérzetet javító, személy- és vagyonvédelmi, takarító, gépjárműszerelő, rendezvényekhez kapcsolódó, stb.) nyújtó munkáltatók voltak.

Az ellenőrzést végző Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) Foglalkoztatás-felügyeleti Főosztályának összefoglaló jelentése kiemeli: a munkaviszony létesítésének, illetve az egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony bejelentésének elmulasztása miatt kellett a leggyakrabban intézkednie a hatóságnak. A bejelentés hiányát a vizsgálatban érintett 4500 munkavállaló 30 százalékánál tárták fel, az összes intézkedés 42 százaléka a feketefoglalkoztatás jogkövetkezménye volt.

 

Rövid következtetés

 

A fenti számok pusztán szemléltető jelleggel bírnak, de akár önmagukban is értelmezhetőek. A munkajogi és a munkavédelmi jogszabályok munkavállalókat védő rendelkezéseinek érvényesülését nem csak ellenőrzi, de azok alkalmazását megfelelő szankciókkal ki is kényszeríti az állam. A hatékonyság alakulását sokféle tényező befolyásolja, a felügyelők felkészültségétől, szakmai tapasztalatától kezdve az ellenőrzendő gazdálkodók földrajzi elhelyezkedéséig, a jogsértések összetételéig, a felügyelőre háruló egyéb feladatokig.

 

A számok viszont riasztóak.

 

Egyértelműen kijelenthető következetés, hogy sürgősen meg kell erősíteni a felügyeletet, radikálisan növelni kell a felügyelők számát, át kell gondolni a jogsértésekhez kapcsolódó egész szankció- és bírságolási rendszert. Ez jelenleg vagy nem bír kellő elrettentő erővel, vagy egész egyszerűen hatástalan a hazai munkaügyek kultúrájában (illetve annak látható módon -egyes területeken – meglévő hiányában). Komoly jogosítványokat kellene adni a szakszervezeteknek, hogy érdemben tudjanak gátat szabni általuk észlelt jogellenes cselekményeknek (szakszervezeti vélemények itt előszeretettel hivatkoznak a kifogás [jogellenes munkáltatói intézkedések vagy mulasztások esetében] intézményére, de felmerülhet a munkakörülmények ellenőrzésére vonatkozó közvetlen ellenőrzési jog visszaállítása is (ezt jelenleg az üzemi tanácsok gyakorolják vitatható eredményességgel). [Ráadásul 2012. január 1-je óta a munkaügyi hatóságnak már nincs hatásköre arra, hogy a szakszervezeti jogokkal kapcsolatos jogsértéseket kivizsgálja. Ezt megelőzően a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény szerint a szakszervezet munkaügyi hatósághoz fordulhatott a szakszervezeti szervezkedésre a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállalónak, az üzemi és a közalkalmazotti tanács tagjának és a munkavédelmi képviselőnek a munkajogi védelmére, illetve munkaidő-kedvezményére vonatkozó szabályok, valamint a szakszervezet által kifogásolt intézkedésekkel összefüggő munkáltatói kötelességek végrehajtására vonatkozó szabályok megsértése esetén].

Emellett az érdekegyeztetés makroszintű fórumain a nemzetgazdaság különböző ágazatainak állandó monitorozására lenne szükség a szociális partnerek hatékony részvételével (pl. a Versenyszféra- és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumában a szakszervezetek, a munkáltatók és a Kormány közösen áttekinthetnék és megvitathatnák az ellenőrzési tapasztalatokat és a következő évi ellenőrzési irányelveket. Érdemes lenne számítást készíteniük arról, mekkora a társadalmat ért kár a balesetek, megbetegedések, az adó-járulék elkerülés miatt. A munkáltatók és a szakszervezetek ennek alátámasztására indíthatnának egy közös kampányt a legkárosabb jogsértések  visszaszorítására. „A feketemunka, az adócsalás felszámolása közös érdek!”). Radikálisabb vélemények szerint a jogsértésektől történő elrettentéshez szükséges lenne egyes munkaügyi jogsértések büntetőjogi „pönalizálására” is.

Megjegyzendő továbbá, hogy a magyar munkajogi szabályozás az utóbbi években jelentősen átalakult. A terület vitathatatlanul a polgári joghoz közelít, ami nem minden ellentmondástól mentes az elmúlt évtizedekben kialakult gyakorlat tükrében. A felek egyenlőtlensége a kiegyensúlyozatlan viszonyrendszerben látványosan megjelenik, ez jelentős részben erodálja magát a magánjogi szemléletre épülő rendszert. A törvény jogpolitikai indoklásában a rugalmasítás kiemelt helyen szerepelt, mely visszavett a munkavállalók korábbi védelmi szabályaiból (akár olyan módon is, hogy korábbi gyakorlatot konzervált, legalizált).

 

Mindeközben a munkavállalók érdekeltségét a pereskedésben lényegesen csökkentették (itt említhetnénk a költségmentesség új szabályait; a munkáltató által jogellenesen megszüntetett munkaviszony jogkövetkezményeinek új szabályozását, stb.), így nem meglepő, hogy nagymértékben csökkent a munkaügyi perek száma az elmúlt években.

 

Utóbbira aligha szolgálhat a munkaerő-piac látványos megtisztulása bármilyen értelmezhető magyarázatként.

 

 

 

 

  • Zsolt Kiss

    Köszönjük a támogatást L.C.M párt költségvetés 2016

  • artilla

    Kedves demonstrálók, nem csaptak be és nem semmiztek ki senkit sem Önök közül! Tudniillik senkit nem kényszerítettek arra, hogy közismerten alacsony fizetésű szakmát-hivatást válasszon! Egyszerűen elképesztő, ahogy emberek tömegei képtelenek változtatni a sorsukon, képtelenek a tudatos és bölcs életpálya-tervezésre! Ehelyett az államot (munkáltatót) hibáztatják, hogy miért nem fizet nekik több bért. Hát ez döbbenetes! A munkáltató nem szociális intézmény, jótékonysági gála, pihe-puha sorságyikó, tenyérjósda és rulettigazgató, hanem egy gazdálkodó szervezet, amely eldönti, hogy neki mennyiért éri meg foglalkoztatni bárkit. Nyilvánvaló, hogy a piaci érdekek szerint minél olcsóbban. A munkáltató nem Isten, nem Mikulás, nem Anyuci, nem Mama Hotel! Ott lehet hagyni és új foglalkozást, képzést, állást lehet keresni! Én sem voltam sokáig közalkalmazott a bölcsész diplomáimmal a 90-es évek végén! A versenyszférában helyezkedtem el 15 évvel ezelőtt, néhány évnyi nyomorgás után, amikor láttam, hogy ebből sosem lesz előrelépés, ha az államon múlik, és ma már meglehetős anyagi biztonságban élek, semmit nem bántam meg. Csak azt bántam, hogy ennek a rabló, tolvaj, hazug, és állampolgárait eláruló, kiszolgáltató államnak egyáltalán az alkalmazottja voltam egy ideig! Úgy hogy nem hiszek egyetlen könnynek sem! Tessék változtatni a sorsukon! Önerőből, mert senki nem dob mentőkötelet. Ezt a xar államot pedig el lehet felejteni, mert évszázadok óta bele van kódolva a mindig mindent elcseszés (Trianon-szindróma)! Álljanak a saját lábukra!

    • Bobe

      Kedves Attila. Amikor én születtem nem lehetett tudatosan pályát tervezni. Ha lehetett volna biztos én is mást választok csak, hogy akkoriban nem sok minden közül lehetett választani. Akkor még munkásokat képeztek.Ha nem vette volna észre, de most már nem munkásokat képeznek hanem felsőoktatási intézményekbe tömik tele az orszagot. Ha majd nem lesz kétkezi munkás, ápolónő és hasonló akkor mit kezd az életpálya tervezessel.

  • Zsuzsa Tósoki

    Az szociális területen dolgozón nagy valószínűséggel nem a jó fizetés reményében választották a szakmájukat, hanem hivatástudatból. Az államnak nem vagyunk kifizetődők, viszont ha mi nem lenénk, mi lenne a hajléktalanokkal, fogyatékosokkal, a magukról gondoskodni nem tudó embertársainkkal. Az alacsony bérrel nem csak minket értékel le ez a rendszer, hanem azokat az embereket is akikért mi dolgozunk.

    • artilla

      Hölgyem, Ön mellébeszél, megmagyaráz, terel! A valós élet tényleg arról szólna, hogy “mi lenne, ha mi nem…”? Ezen az alapon szüljön más helyett is gyereket, tartsa el más hozzátartozóját, kössön szerzetesi fogadalmat. Egyszerűen elképesztő ez a hülyeség, ami dől magukból. Hivatástudatból nélkülözni, majd nem változtatni a dolgokon, hanem követelőzni, hátha ezer forinttal többet adnak – hát az eszem megáll! A lúzerségüket, gyávaságukat, élhetetlenségüket ne maszkírozzák el az embertársaikra történő hivatkozással! Vagy ha igen, akkor csinálják a munkájukat zokszó nélkül! Valójában éppen a pályaelhagyással, kivándorlással tudnák rákényszeríteni az államot a változtatásra, nem azzal, hogy pénzért kunyerálnak egy szívtelen, eladósodott, erkölcsi hullától, korrupt, lezüllött bürokratacunamitól, amely nem több magánérdekcsoportok bizniszénél!

  • beditke

    Kedves Artilla! Szeretnék hosszan válaszolni, de inkább rövid leszek. Remélem egyszer majd olyan helyzetbe kerül, hogy ne legyen ápoló vagy orvos a közelében…

    Egy 30 éves, 6 éve külföldön élő tanár.

  • beditke

    Minden szakmát meg kellene fizetni,nem csak az informatikusokat meg a mérnököket…ugyanis a fentebbieknek is lehetnek egészségügyi problémái a jövőben… vagy nem? Artilla, ezeknek az embereknek támogatásra van szükségük nem a maga okoskodasara.

  • Tóth Jani

    Vörös Csepel
    1.Még, még, még és még!
    A burzsujnak soha nem elég.
    Lásd, lásd, lásd, már lásd,
    A sorsod az elpusztulás!
    Az országnak harmada éhengebed,
    Az éhség, a szenny marja fel testedet,
    Éhhalálra ítélt ez a rend.
    A gégédre hurkol statáriumot,
    És tapsolnak hozzá a rongy árulók,

  • sasa

    Tisztelt Attila!
    A szociális munkát is el kell végezni valakinek – avagy “dögöljön a férgese”??? Az Önhöz hasonlóan felakapaszkodtott réteg igen kevés lenne ehhez. (Talán nem is erre születtek Önök, ehhez haivatástudat kell!!!)

  • sasa

    jav.: felkapaszkodott ….hivatástudat

  • Béla Somogyi

    Egy jó munkaügyi felügyelő mindig talál hibát, ha mást nem azt, hogy nem elég nyomtatott betűkkel szerepel a nyilvántartó kartonon az anyja neve a foglalkoztatottnak! :-)

  • lzoli41

    A munkajog elviekben szociális jogokkal átszőtt polgárjog. Sajnos a szociális elemeket kigyomlálták belőle, ami a képviseleti demokrácia szégyene. Néhai Ostrom asszony a Nobel-díját megosztva 2009-ben azért kapta, mert a kínai, orosz, mongol legelőkön keresztül bebizonyította, hogy a legjobb szabályozás a racionális önszabályozás. Ez felfogható egyfajta érdekegyensúlynak(ezt Lenkovics Barnabás devizahitelek szerződésmódosításáról szóló döntés különvéleményében volt, mint irányadó szempont a módosításra). Úgy gondolom, hogy az lenne a megfelelő, ha az érdekeltek(nem az álképviselők) tárgyalnák ki a szabályrendszert. Ezt én egy lehetséges jogalakítási csatornának tartom. Van ennek egy matematikai játékelméleti megközelítése is John Nashtől a vezérlő dinamika elve megnevezéssel. Ennek lényege az, hogy az hozza a legjobb eredményt, ha a csoportból mindenki azt teszi, ami legjobb neki és legjobb a csoportnak. Elsőnek abszurdnak tűnik, de jogelvnek sem rossz. Realitása csak részvételi demokrácia útján lehet. Addig, ahogy Sedlacek mondja:”a munkaerő közgazdaságilag az állat és a robot között van”